Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból

Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból        

            Bende Lajos kéziratban fennmaradt munkájában nagy alapossággal tárgyalja a végvárat. A külső várról eképpen szól: „A külső vár épületeiről a Szigetvári Emlékkönyvben pontos leírást adtunk. Ehhez csak annyit kívánunk hozzátenni, hogy a mostani dzsámi (vármúzeum) helyén Zrínyi idejében egy kis kéttornyú templom állott, amit a Siebmacher -féle metszet is feltüntet. Ebbe a templomba temették el a Sziget körüli harcban elesett Dersffy Farkas kapitányt, de más főrangúakat is.” ¹

             Németh Béla múltszázadi monográfiája nyomán sokáig tartotta magát az elképzelés az Árpádok korabeli városbeli premontrei monostorról. Ennek nyomát egyelőre nem találjuk a középkori okanyagokban. Elképzelését több a város történetével kapcsolatos munka szerzője is átvette, minden forráskritika nélkül. A legutóbb megjelent Szigetvár monográfia, pedig egyenesen elveti a korábbi közléseket forrásaik hiányában. Németh Béla, Csánki Dezső és Molnár Imre is valószínűleg Bél Mátyás „Compendium  Hungariae geographicum” c. művéből meríti a Lázár szigeti premontrei apátság itteni létezésének gondolatát, melynek történeti hitelessége további bizonyítást vár.²

            Mindez viszont nem pótolja a múlt görbe tükrét. Jelenlegi kiindulópontunk szerint itt áll egy város a magyar történelemben példátlan módon, mindenféle középkori egyházi hagyomány, emlék hiányával, majd egy török vallási központ, mely a visszafoglalást követően ismét keresztény  kegyhellyé válik. A fantáziadús, gazdag múlt illúziója és a rideg tudomány ateizmusa között célunk nem több, mint a mindennél szebb igazság feltárása. Kísérletet kell tennünk Szigetvár törökkor előtti keresztény egyházi életének feltárására. 

            A középkori városkép megismerésének első lehetőségei a korabeli várost ábrázoló metszetek, veduták, majd a török miniatúrák melyeket azonban csak alapos kritikával lehet vizsgálnunk.  Azonban ezek részleges forrásértéke, egy-egy hiteles részlete hozzáadódhat a vázolt kép teljességéhez. Az ábrázolások nagy része nem pontos, nem szemtanú rajza, inkább leírások, elmondások alapján született. De a legelvontabb török miniatúrán is találunk néha meglepő részleteket. A már fentebb hivatkozott Siebmacher-féle metszet is hasonló sajátságokkal bír. A külső-várban itt is, akár a többi várrajz esetében, láthatjuk a kéttornyú templomépületet. Papp László ezekből egy csokorral közöl tanulmányában.³              

Középkori egyházak Sziget környékén

            Településtörténeti szempontból egyik legfontosabb forrásunk a Fehérvári Káptalan 1447-ben kiadott oklevele. Az okiratban Anthimuszfi János birtokainak számbavétele során részletes képet alkothatunk a környék gazdálkodási és településtörténeti viszonyairól. Az oklevélben Gonáson fakápolnát, Zsibóton kőegyházat említenek. Gonás a vártó ny-i partján a Hárserdő mellett települt. A kápolnájáról annyit tudunk, hogy az egy 1371-es birtokösszeírásban is szerepel, mint negyven éven belül épített. Zsibót község a legrégibb és legjelentősebb település a környéken, mely a XIII. századtól (1277) szerepel az okanyagokban. 1278-ban Csák Máté nádor keltez itt oklevelet, 1316-ban Károly Róbert király táborozik itt. 1324-ben egyházának Pál nevű papját említik, 1332-35-ben szerepel a pápai tizedjegyzékekben, ahol János nevű papját is említik.⁴

            1258-tól említtetik Boldogasszonyfalva, mely Hobol határosa volt. Helye valahol Szigetvártól délre keresendő az Alma partján. Talán azonos helye a Hobol határában emlegetett Öregtemetővel, ahol templommaradványról is tud a néphagyomány.⁵  

Egy megkerült harang

            Az I. világháború alatt Szigetvár több harangját is elszállították hadi célzattal. Az erről megjelent megemlékező tanulmány a plébániatemplom megmaradt nagyharangjáról azt jegyzi, hogy hazánk egyik legrégebbi harangja. Felirata magyarul így hangzik: „A hunoktól hátrahagyatva, sokáig eltemetve, Szigethben megtalálva, feléledtem József osztrák császárnak és magyar királynak kegyeiből.” - a felirat chronosticonjának számértéke 1767. Egy másik feliratának szövege: „Eltörve 1839. évben és újraöntve 1841. évben, mikor a szigetvári egyházat Fratricsevics Imre vezette.”  Sebestyén Károly szerint „a két felirat értelme szerint a nagyharang még a hunok idejéből való. Sokáig elásva sikerült neki az idő és az emberek romboló erejét kikerülni. Hogy hol, mikor és milyen körülmények között került napvilágra, erre vonatkozólag sem a harang, sem eddig megjelent történeti munkák nem adnak felvilágosítást, csak arra lehet némileg következtetni, hogy a feltalálás és a harangnak a szigetvári templom használatára történt átengedése II. József idejében történt, aki 1767-ben már Ausztriában anyjának, Mária Teréziának uralkodótársa volt.” A harangot már 1772-ben újra kellett önteni, mint azt a legalsó peremén olvashatjuk. 

Véleményem szerint, bár ezt egyháztörténeti adatokkal még ellenőrizni kellene, a megkerült harang a régi városbeli nagytemplom harangja lehetett, mely a Patai kapu mellett állott.⁶

A templom melletti várkapu

           

            A várbeli templom azonban úgy tűnik jobban nyomon követhető a XVI. század várral kapcsolatos írásos emlékei között. Ennek pusztulása 1566-ban következett be, helyén a török dzsámi épült fel. Sorba kívántuk venni azokat az adattöredékeket melyek említik az egyházat, kiemelve az épületet a feledés és bizonytalanság homályából.

            Sziget várának gazdasági iratai között találunk néhány kutatásunk szempontjából értékes  töredéket. Ilyen megkapó jelenetet örökít meg 1553-ból a zsoldosztásról fennmaradt lajstrom.

„1553 július 20-án a várkapunál, a templom mellett. Bathazeky (Bátaszéki) Gáspár tizedének adtam 2 Ft-ot, Fewzew (Főző) Gergely tizedének adtam 2 Ft-ot, Ormáni Dénes tizedének adtam 70 dénárt.”⁷

            1553-54-ből a város kapuihoz való gyertyák vásárlásának kifizetési jegyzőkönyveiből maradt fenn egy értékes adat a várbeli templomról. 1554 február 3-án a következő bejegyzést találjuk: „A provizorátusi házhoz 6 d, a két kapuhoz 12 d, 2 w, a vár kapujához, mely a templom mellett van (ad portam arcis penes templum existentem) gyertyára 2 d.” Majd február 6-án ismét „a vár kapujához, mely a templom mellett van 2 d.”⁸

A jegyzék további adataiból egyértelműen kiderül, hogy az említett kapu csakis a Külső-vár kapuja lehetett, mivel más helyeken éppen így szerepel ebben a jegyzékben az iménti két esetet leszámítva.

Egy kegyúri temetés

            1554-ből maradt fenn forrásgyűjtésünk egyik legékesebb darabja. Kerecsényi levele Csányi Ákosnak íródott, melyben beszámol a kapitány a török elleni harcban elesett Perneszy Egyed   vártemplombeli temetéséről. „Vitézlő és tisztelendő uram, köszönetem és szolgálatom után. Kegyelmed parancsolta vala, hogy Perneszy Egyed testét behozassam és tisztességgel temetessem; bizony azóta mind érte voltam, és nagy nehezen tőm szerét; most behozattam és valamely fő nép volt Szigetbe, mind az város elejébe küldtem presecioval elejébe és papokkal, én magam az város kapuján vártam, és itt benn a várban ugyanazon egyházba, azhon szegény Dersfy uram fekszik, ott temetettem el, zászlót csináltattam neki, és koporsót rótattam, és felül fekete gyásszal befedettem...”⁹ A levél jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak Perneszy Egyed, de a korábban elhunyt szerdahelyi Dersfy Farkas kapitány itteni temetését is megőrizte számunkra. Mindkét régi, jeles, környékbeli birtokokkal rendelkező családból származó nemesember templombeli temetése felidézi a középkori kegyurasági temetkezési szokásokat.

Ágyúkkal töretett szentegyház

            Levélben maradt fenn, hogy 1556. június 21-én négy áruló kiszökött a várból, mikor a pasa elé vezették őket „azt mondták, hogy ne vítassa onnan, hanem a vaskapu felől, az álgyúkat osztán így vitték napkelet felől az malomtul el. Most onnan lövik és dél felől, a szentegyház felől.”  - a DK-i bástya ellenében a malomnál felállított ütegből átszállították az ágyúkat a törökök a külső vár kapuja ellenében a DNY-i bástyával szemközti helyre és a szentegyház felől lőtték a várat. ¹⁰

„...És Pata felől a kapu felől, a malom felől lüik a tornyot és nagyobb fele mind leromlott, keddön (jún. 23.) reggel kezték lünni és a torom mellett a kűfal es sok leromlott benne, és a vaskaput Semleek felől lüik, és három felől lüik, a szentegyházat es délből lüik, onnan töretik, és nap nywotta a sánczot, a várasfelől lüik, a sánczotba hol bemönnének, ott vetötték fel.” - számol be egy kémjelentés Zrínyinek az ostromról.¹¹

Összetört harangok

            Szigetvár 1566-os ostromáról több írásos emlékkel rendelkezünk, melyből kiemelkedik Szelaniki Musztafa leírása. A tárgyunkat érintő részleteket idézzük munkájából, megjegyezve, hogy a török leírások mesésen színesek, de pontosságuk tekintetében messze elmaradnak a többi forrástól. A leírásban, akárcsak a török miniatúrákban fennmaradt képanyag információtartalma inkább jelképes értékűnek, szimbolikusnak tekinthető.

            „A ruméliai sereg, mint amelyik az erdőség felől foglalt állást, nagy sánckosarakat állított fel, mindenekelőtt a külváros felől kezdett előnyomulni. Az anatóliai sereg is sánckosarakat készített, azokat földdel megtöltötte, ágyúit mögéje állította, és a belső várnak felcifrázott kőbástyáit és harangos tornyait lövöldözte.”¹²

Istvánffy Miklós ugyanerről így ír: „...az óvárast felette igen erősen rontatni kezdette vala, még az várnak töretéséhez is, az délre lévő királyi kertek felől az parasztságnak s kiváltképpen asapoknak munkájokkal, mind az árok széléig sáncot hányatni igyekezik vala, melyet véghezvivén, öt öreg álgyúkat s három közép forgó tarackokat elő vonata s abban helyheztete, melyekkel az vár közepin levő kerekded és téglából rakott tornyot (mely egyedül csak téglából, mészből, az többi penig mind nagy temérdek vassal egybefoglatatott, és földdel megtöltött, tölgyfákból erős mesterséggel állónak vala) felül letörete, hogy az harangnak reze, és az óra vasa s az ormozati lelőttetvén s lerontatván egyberomlanának.”

            Szelaniki szeptember 6-ára teszi a külső vár elestét. A feltehetően sikeres akna-robbanás után a törökök hatalmukba kerítették a külső vár területét. Az ezt követő éjjel, a leírás szerint a törökök szétverték Zrínyi György felmentő csapatait. Két foglyot Szigetvárra hoztak a csapatból – a trombitást és a zászlótartót. Majd egy levelet írtak a szöveg szerint fia nevében, megkísérelve meggyőzni a megadásról Zrínyit. Az említett levelet a törökök „nyíllal a belső várba repítették”. A levél tartalmának közlése után megismétli a levél bejuttatásának módját: „E levelet a fentebb említett módon nyíllal a templom ajtajához röpítették. A levelet miután beszállt, elolvasta, hitelt adott neki, és a levél hátára azonnal ezt írta a maga nyelvén...”

            Az írás közli Zrínyi állítólagos válaszát is. A nemleges válasz után  a törökök rőzsével körülrakták a belső várat, majd meggyújtották a tüzet, mely egész nap és éjjel égett. Ezt követően, a forrás szerint szeptember 8-án hajnalban  történt a kirohanás.

            Majd a robbanás leírása következik, mely szerint teljesen megsemmisült a belső vár. A győzelem után a nagyvezér sátrában nagy dívánt tartottak, ahol elhatározták a vár helyreállítását. „Evégből elegendő mennyiségű építőanyag beszerzéséhez a lehető legnagyobb buzgalommal hozzáfogtak, sőt egy dzsámi építéséhez is hozzákezdtek. Ha majd Isten segélyével kész lesz – így beszélték és terjesztették – a boldogságos padisah, a világ menhelye a győzelemért és hódításért  való hálaadás céljából istentiszteletre jön, és végtelen mennyiségű jutalmat és kitüntetést fog adni.”

            A fordító a továbbiakban csak kivonatolta a krónikát, eszerint Szelaniki beszámolt a vár területén épülő dzsámiról és az abban megtartott istentiszteletről, amelyen a szultán nem jelenhetett meg, mert „fájtak a lábai”.

            Meg kell jegyeznünk, hogy Evlia Cselebi leírásában a belső-vár a mai vár területével megegyező értelemmel bír. Szelaniki leírásában ez néha erősen keveredik, nehezen szétválasztható, hogy hol is zajlanak az egyes események. Úgy látszik miszerint a templom a belső-várban lett volna. A törököket megtéveszthette a harangokkal ellátott kerek torony, ezt nézhették templomtoronynak is akár.

Papok és prédikátorok

            1551. szeptember 24-én történt Sziget városának összeírása, mely a Nagy utcában, éppen a plébános házánál veszi kezdetét, melyet az iskola épülete követett. Itt kellett állnia a városbeli templomnak is mely mellett ezek az épületek állhattak. (Szakály Ferenc: Sziget mezőváros lakosságának „connumerátiója” 1551-ben)

            Béc falu (ma Vásárosbéc) birtokosai között többször is említtetik a szigeti plébános.

1536-ban Somogy vármegye hadiadó lajstromában 2 és fél portát jegyeztek itt, melyek Sziget plébánosának birtokában állottak. 1542-ben a vármegyei adóösszeírásokban a szigeti plébános itteni 4 portájáról történik említés, melyek után e javak bérlője Török Bálint fizetett. 1553-ban pedig a régtől fogva Sziget várához tartozó birtokok és falvak lajstromában is összeírják a községet, mint a szigeti plébános birtokát. 1557-ben a vármegye törökök által teljesen megszállt részei között a hadisegélyek lajstromában 2 portával szerepel a község, melyek korábban Sziget plébánosának javadalmai voltak.¹³

            A Királyi Sziget várgazdasági iratai között 1553-ból ismerjük a szolgáltatások utáni kifizetések lajstromát Dersffy Farkas kapitány idejéből. Ebben a jegyzékben január 23-án említtetik a kálmáncsai hitszónok (concionator), akinek a kapitány parancsára 1 Ft-ot adtak.¹⁴

            1554. augusztusában Kerecsényi László szigeti várkapitány fentebb idézett levelében is említtetnek papok Perneszy Egyed gyászszertatásán.¹⁵

            A különféle élelmiszerek leltárjegyzékeiből is fennmaradt két adattöredék a városi hitszónoknak adományozott készletekről.

            A szalonnák elszámolási jegyzékében pedig 1555. esztendőben 1-1 szalonnát emlegetnek kiadva mind a kámáncsai, mind a városi hitszónoknak.¹⁶

            A borszámadási jegyzőkönyvben az 1556-os kiadásoknál az alábbi bejegyzés szerepel: „A hitszónoknak 16 köböl.”¹⁷

Lebedy János (2013.)

Bibliográfia:     

1.      Bende Lajos: A szigetvári végház Zrínyi Miklós idejében, a Szigetvári Várbaráti Kör kiadványa, 1983.

2.      Bél Mátyás: Compendium Hungariae geographicum, Posonii et Cassoviae, 1779.

3.      Papp László: Szigetvár XVI-XVII. Századi erősség-rendszere és ábrázolásai, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1965.

4.      Lebedy János: Szigetvár középkori településföldrajza, kézirat.

5.      Baranya Megye Földrajzi Nevei, szerk.: Pesti János, Pécs, 1982.; 87/675 szám alatt.

6.      Sebestyén Károly: A szigetvári harangok, Szigetvár 1916.

7.      Tímár György: Királyi Sziget, Szigetvár várgazdaságának iratai, Pécs, 1989. 126. o.

8.      Tímár Gy.: 122. o.

9.      Szalay Ágoston: 400 magyar levél a XVI. századból, Pest 1861.

10.  Szalay Ágoston: 400 magyar levél a XVI. századból, Landerer és Heckenast, Pest 1861. (189-190. o.)

11.  Barabás Samú: Zrínyi Miklós a szigetvári hős életére vonatkozó levelek és okiratok, Bp. MTA, 1899.

12.  Szelaniki Musztafa leírása Szigetvár ostromáról, ford.: Thury József, Szigetvári Várbaráti Kör, 1979.

13.  Lebedy János: Vásárosbéc - „Várárka”, Három Fia Bt. 2009.

14.  Tímár Gy.: 124. o.

15.  Szalay Ágoston: 400 magyar levél a XVI. századból, Pest 1861. 142.o.

16.  Tímár Gy.: 174. o.

17.  Tímár Gy.: 171. o.