"Királyi Sziget"

„Királyi Sziget”

            A XVI. századi várregesztrumokban e név alatt említik az uralkodóra bízott fontos erősséget. A várban állott a királyi házban a tiszttartó (provisor) hivatala a vár elestéig. A kérdés, hogy volt-e bizonyítható előzménye a vár történetében a király itteni birtoklásának, személyes érdekeltsége tetten érhető-e a középkori oklevelekben?  A válasz, úgy vélem nem lényegtelen Szigetvár múltjának e jelenleg „fehér foltként” definiálható időszakában. Ebben a ködben fogalmazódtak meg a XV. században szinte példanélküli gyorsasággal, jelenlegi hivatalos tézisek szerint szinte a „semmiből” városunk alapjai. Az elmúlt évek kutatásai azonban olyan újabb kérdéseket vetettek fel, amelyek szükségessé tették a rendelkezésünkre álló ismeretek újbóli átvizsgálását és bizonyos esetekben azok átértékelését.

Sorba véve a kérdéseket, íme, csak néhány:

-         Alapíthatta a várost Szigeti István kalocsai érsek, Jeruzsálem pátriárkája?

-         Lehetett-e valóban itt Lázár-szigete?

-         Hová tűntek (a történelemírásból) a város török előtti keresztény építészeti emlékei?

-         Milyen kapcsolatai voltak a környéknek a Szentfölddel és a keresztes háborúkkal?

A teljesség igénye nélkül, hiszen számos kérdésünk van még, melyeket 1566 eseményeinek vitathatatlan világtörténelmi jelentősége tudatában naponta felteszünk magunknak. A kérdések aztán válaszokat, majd újabb kérdéseket szülnek. Így van ez minden kutatással. Ismeretekhez jutunk, melyek gazdagítják, árnyalják a múltról alkotott képünket. Olyan ez, mint „egy nagy kirakós-játék”. Minden egyes darab egy újabbhoz vezet el és miközben építjük elképzeléseink tornyát, azt vesszük észre, hogy szükséges, hogy jó alapon építkezzünk és jó alapanyagokból, mert az intuíciók könnyen tévútra vihetik az embert. Egy biztos, az igazságnál szebb és értékesebb nem lehet más, így ennek felderítése a legfőbb cél, melyet legfeljebb csak közelíthetünk.

Az alapkérdése tehát a jelenlegi írásunknak a királyi jelenlét kérdése. A középkori oklevelekből kitűnik, hogy az Árpád-házi uralkodók alatt a területen jelentős a király, illetve közvetlen környezetének birtoklása. A későbbi időben is a király személyéhez közelálló birtokosokkal találkozhatunk. Felmerült bennünk, hogy Szigetvár megszületése esetleg közvetve, vagy közvetlenül a király érdekeltsége lehetett. A későbbi történelem ezt igazolni látszik.

A jelenlegi vizsgálódás egyik célja, hogy elsősorban középkori okleveleink alapján ezt az idáig elhanyagolt történelmi kérdést, mármint a király, illetve a király környezetének jelenlétét végigkövessük Szigetvár korai történetében.

Oklevelek

Azokat az okleveleket vesszük itt sorba, melyek Szigetvár térségére vonatkoznak és belőlük a király birtokérdekeltségére lehet következtetni.

Egy közelebbről nem keltezett oklevélben, Szent László király (1077-1095) öt birtokot, 200 háznéppel, köztük Medvészt (Medwys) adományozta a pécsváradi apátságnak. Ekkor Medvész határai: „...Apakazhyda majd tovább Holtov (Haltó), Copurna (Coporna) halastavak, melyek körülveszik a birtok teljes földjét, majd visszatér a határ Haltóhoz.” Ezen felül a királyi adomány része volt a Haltón tartott csütörtök napi (!) vásár vámja is. Ez volt az első vásárhely messze a környéken. A helység története később, mint nemesek faluja végigkövethető a török világig. Neve máig fennmaradt dűlőnév formájában a város keleti határában. Györffy György szerint kb. 40 szolgáltató háznép eshetett ekkor a medvészi birtokadományba.¹ E népek mellett, mint az a későbbi oklevelekből kiderül, mások a király vátyi ispánsághoz tartozó íjászai voltak.

1430-ban még Zsigmond idejében is néhány helyi nemes királyi jogokba való medvészi beiktatásáról esik itt szó.²

1217-ből ismerjük Basal határjárását, mely több szempontból is egyik jelentős okleveles forrásunk. Elsősorban az uralkodó személyéhez közel álló Győr nemzetség első itteni birtoklási emléke az oklevél, másfelől a határjárás során egyrészt Szent Jakab földjét (később Apáti) is megemlítik, mely a nemzetség saját alapítású Zselic-Szentjakab-i apátságának lehetett birtoka, másrészt a Szent Márton (pannonhalmi) apátság itteni Ravaszd nevű faluját is felsorolja határosként. Az 1358-as ismételt határjárás ugyanezeket az állapotokat megerősíti.³

Röviden összegezve az eddigieket már három, a bencés rend érdekeltségébe tartozó adományról is tudunk, melyek megelőzik a XIII. századot, ezek közül kettő nyílván uralkodói adományozás tárgya, egy pedig a királyhoz közeli Győr nemzetséggel hozható kapcsolatba.

A vizsgált vidékünktől kissé északabbra a Zselicben Szent László király tíz kanászfalut adományozott a Pannonhalmi apátságnak 30 háznéppel és 300 sertéssel. Az apátság XIII. századi birtokszámbavétele során itt már 300 háznépről esik szó.⁴ A fentiek alapján megengedhetőnek vélem azt állítani, hogy a környékben határozottan királyi szolgáltató településeket találhatunk. Medvészről, bár csak elnevezésére támaszkodhatunk királyi vadászokra (is) következtethetünk. Haltó esetében, mely nem képezte az adomány tárgyát pedig pákászok/halászok jelenlétére lehet következtetni.

1238-ban 3 ekényi (1 ekényi föld – kb.100 hold) hoboli földjüket védik meg Morthunus fiai István, Benedek, Márton és Jand a vátyi várjobbágyok ellenében. A IV. Béla elé kerülő eset érdekessége, hogy a király perdöntő bajvívást rendelt el, amitől a felek végül elállottak és egymással békésen megegyeztek.⁵

Benedekről, özvegye különös pártfogásba vételével kapcsolatban feltételezhető, hogy a királyi udvarban teljesített szolgálatot.⁶

Itt kell szót ejtenünk röviden a vátyi székely ispánságról, mely a tatárjárás pusztításáig állhatott fenn. A vátyi jobbágyok, íjászok, később nemesek több oklevélben is szerepelnek. IV. Béla egy keltezetlen (1245 körül) oklevélből megtudjuk, hogy korábbi birtokadományozásokat követően függésbe került székelyek felszabadíttattak ispánjuk elnyomása alól. Mivel a királyi rendeletnek megfelelően, korábban 100 fegyveressel tartoztak a király minden hadjáratában részt venni. De mivel a „szabadságban élt székelyek, minden háborúban hősiesen harcoltak, ezért abban a kiváltságban részesültek, hogy nem meghatározott számban, hanem egyenként tartoznak harcolni.” Ezzel a királyi szerviensek jogait kapták meg, közvetlenül a királyt tartoztak csak szolgálni. A vátyi népek lakta terület jórészt az Okor és az Alma vize közé esett a Zselic és az Ormán között.⁷

1262-ben IV. Béla király Alma várföldet és más birtokokat adományozott a pannonhalmi apátságnak Szigligetért cserébe. „…item terram Alma Castri Simigiensis sitam iuxta terram eiusdem Ecclesie Sancti Martini de villa Sacti Ladislai similiter in eisdem metis et terminis” .

A királyi adomány tárgya tehát ismét egy királyi birtoktestből kiszakított földdarab, mely az Alma vize környékén Szentlászlótól délre tehető.⁸

1277-ben zsibolti (Sybolch) Tamás fia János ispán birtokügyében jár el Kun László király személyesen. A határjárásban a király közvetlen környezetéhez tartozó birtokosok közül kiemelkedik az Osl nemzetségbeli Herbord mester baranyai ispán, IV. Béla király gyerekkori társa, fiának védelmezője, majd királyi főlovászmester, aki az adományozott földterület korábbi birtokosa volt, s melyet korábban a királytól kapott érdemeiért, de egyben egyik birtokhatárosa is volt az oklevélben körülhatárolt birtoknak.⁹

1278-ban Csák Máté az ország nádora (a későbbi kiskirály nagybátyja) Zsibóton keltez oklevelet. Károly Róbert király párthívei védelmében vezetett dunántúli hadjáratra alkalmából 1316. május 26-án jár Zsibóton, mint azt egy korabeli oklevél datálásából megtudhatjuk. A zsibóti táborállás célja a környékbeli ellenállás felszámolása volt.¹⁰

Lancret fia Beke és István 1330. február 23-án, hatvanadmagukkal (környékbeli nemesekkel) letett eskü révén visszaszerzik Nagymartoni Pál országbíró ítélete alapján Gonás és Kedhely nevű birtokaikat, Hobolt, a zsibóti birtokrészüket, amelyeket a királyi conditionarius-ok földjének visszavételekor vesztettek el (a tatárjárás előtt). ¹¹

Az oklevél jelentősége, hogy e szerint a XIII. század derekától 1330-ig ez a terület királyi birtok, illetve az e helyen fekvő Gonás és Keddhely birtokok eredeztetése ezzel az oklevéllel visszavezethető a XIII. század első harmadára. Feltételezhetjük e terület III. Béla - II. András királyok közötti időszakban történt eladományozását (vagy kisajátítását) udvarnokai számára. Keddhely vásáros hely lehetett, míg Gonás elnevezése a zselic királyi kanászfalvaival cseng össze.

1371-ből maradt fenn több oklevél is a király itteni birtokigényeiről. István fiainak Miklósnak és Jánosnak sikerült azonban az 1238-as és az 1330-as okleveleik felmutatásával birtokaikat megvédeniük.(Borsa p.8) A nádor végül a vizsgálatot követően Hobol területéből hasíttatott ki 25 hold földet a király részére, amit körül is határoltak.¹²

Röviden összegezve a fejezetet elmondható, hogy a fennmaradt okleveles anyag a területen a XIII. század előtti időszakban egy jelentősebb királyi birtokra (talán „Alma várbirtok”) enged következtetni, mely körül ott találjuk a szolgáltató népek falvait és a vátyi ispánság katonáskodó várjobbágyait is. Gonás és Keddhely neve mellett, viszonylag csak későn 1391-ben tűnik fel Sziget birtokának a neve bizonyossággal. Ezen oklevelek alapján azonban nem lehet cáfolni, sem megerősíteni korábbi fennállását. Problémás a helyzet Gonás birtokkal azonosítani, vagy annak részének tekinteni Szigetet. IV. Béla földvisszavételére utaló és a király itteni birtoklást megerősítő 1330-as oklevél azonban kétségtelenné teszi, hogy akár részese Gonásnak Sziget, akár csak szomszédosa, 1330-ig ez a városunk középső részeit lefedő terület az uralkodó birtokában áll.

Antimusok udvari kapcsolatai

Történetünk elején már ott találjuk a XIV. században országos rangra emelkedő középnemesi család tagjait. Borsa Iván alaposan összefoglalta a család történetét és generológiáját okleveles források alapján. A család története szorosan összefügg Sziget történetének kezdeti szakaszával, így nevesebb tagjaik és kapcsolatrendszerük az uralkodóval érdekes lehet számunkra.

A család a XIV. század közepétől használja a Szigeti nevet (de Zygeth), ennek első előfordulása 1383-ból ismeretes. Ekkor már bizonyosan itt település állott. 1411-ben pedig egyszer előfordul az Almaszigeti névalak is (de Almazygeth). ¹³

Borsa Iván –Wertner Mórra hivatkozva, cáfolja Németh Béla azon feltételezését, miszerint e család tagja lett volna Szigeti István kalocsai érsek, jeruzsálemi pátriárka. ¹⁴

Istvánffy Miklós görög eredetről szóló álláspontjával sem ért egyet, pedig ebben még lehet valami valóság, melyet a történetíró, hiszen saját családi felmenőiről lévén szó bizonyosan ismert.¹⁵

Azokat a nevesebb tagjait követjük most végig az Antimus-ok családjának, akik tárgykörünkbe illő kapcsolatokkal bírnak, illetve Sziget szempontjából jelentős személyiségek.

Lanceus (Beke fia) 1354-ben a király öccsének, István szlavón, horvát, dalmát herceg udvarában szolgál, mint annak udvari vitéze, adómentességet érdemelve ki  Kretin, Bresztóc és Chernech birtokaira. ¹⁶ 

Antimus (Beke másik fia), akiről közkeletűen a család neveztetik, a királyi udvar vitéze, 1347-ben vette feleségül Justina-t, Szécsényi Tamás erdélyi vajda rokonát, aki jegyajándékul Tapsony és Terebezd birtokokat adományozta az ifjú párnak. ¹⁷

Antimus fia György felesége pedig Györöki Deák Péter mester (királyi jegyző és a királyi gyűrűspecsét őrzője) leánya Margit lett (1381 körül). ¹⁸

1383. januárban Ferenc mester (Beke fia Damjánnak fia) Mária királynő előtt egyezett meg a pálosfalvai nemesekkel az Alma vize melletti Pálosfalva megosztásáról. ¹⁹

Antimus fia János kezdetben jutott a legtekintélyesebb rangba. Kezdetben Garai Miklós nádor familiárisa, mint segesdi alispánja tűnik fel. A segesdi királynéi uradalomban végezte közfeladatát mikor nem tudni milyen módon, de főbenjáró bűnbe keveredett, de 1393-ban királyi kegyelmet kapott. 1397-től szlavón vicebán, Zsigmond király udvari vitéze, 1404-ben a királyi kunok bírája, Garai alnádora 1419-ig. 1407-ben különös királyi kegyben részesült – azt a kiváltságot kapta, hogy személyét, utódait és familiárisait az uralkodó kivette mind a megyei, egyházi és világi bírák joghatósága alól, felettük csak a különös királyi jelenlét, a nádor, az országbíró és ezek helyettesei ítélkezhettek. Ezt az érdemet minden bizonnyal Zsigmond melletti fegyverfogásáért nyerte el. 1408-ban részt vett a király boszniai hadjáratában. ²⁰

1409-ben a pécsi káptalan előtt Szigeti Antimus fia: György mester – fia: Osvát nevében is – a testvéréről, néhai Lances-ről rászállt Szigetben levő házhelyet (fundus curie) tartozékaival együtt átadta 40 frt. Ráfizetéssel Szigeti Damján fia: Ferenc fia: Tamásnak, aki a maga és testvérei: Demeter és Miklós nevében is az ugyanott levő a telkekkel szemben egy másik, épületekkel ellátott telket adott cserébe. ²¹

Sziget birtok neve nagyobb bizonyossággal csak 1391-ben tűnik elénk. De váráról és városáról (castrum et civitas) csak 1449-ben történik írásos említés.²²    

„...A várat azért nevezik Szigetnek – latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra, azon a szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és hegyekből eredő, s itt állóvizet és mocsarat alkotó Alma patak hozott létre, egy kör alakú tornyot épített, s ezt Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki, azáltal, hogy a patak medrét kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s mentében hosszú földsáncot emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek. Végül Enyingi Török Bálint a helyet úgy megerősítette, hogy még János király is kiállotta.” – írja Istvánffy Miklós történetében.

Györgynek fia Ozsvát először 1394-ben tűnik fel az oklevelekben. Nagybátyjával Antimus János mesterrel, több közös ügyben is szerepelt gyarapítva a szigetvári uradalmat. Garai Miklós nádor familiárisa, mint annak bírságbehajtója említtetik.²³ Az ő idejében szerveződik meg a szigeti uradalom, és épül ki annak megerődített központja.

Ozsvát fia Miklós azonban Sziget, Vásárosfalu, Somogyfalu, Boldogassyonyfalva és mindkét Hobol birtokokon lévő részeit és a malomfalusi révben lévő részét, szigeti házhelyét minden tartozékukkal és haszonélvezetükkel 500 aranyforintért eladta unokatestvérének, Antimus fia János Miklós nevű fiának. ²⁴

Antimus fia János fia Miklós 1433-ban elkíséri Zsigmond királyt a római császárválasztásra. 1440-től Ulászló király szolgálatában, mint Újlaki Miklós familiárisa várakat ostromol (Pécsvárad, Márévár), megsebesül, költségeket vállal. ²⁵

Miklós fia László 1459-ben engedélyt kapott Mátyás királytól, hogy bármely megyében valamelyik birtokán várkastélyt vagy erősséget építsen fából, vagy kőből. A királyi kegyet, mely Szenyér várának megépítését eredményezte, Hunyadi János kormányzónak, a királynak és a koronának tett hűséges szolgálataival igazolták. ²⁶  

János másik fia, Miklós testvére János viszont miután Sziget része az osztozáskor neki jutott, zavaros birtokügyletekbe keveredett. 1461-ben Sziget uradalmát tartozékaival együtt elcserélte Garai Jóbnak - Somlyó nevű várával és annak tartozékaival. ²⁷

Azonban 1471-ben a tisztázatlan viszonyok miatt Garai visszacserélte a birtokokat, melyből Antimus János eladósodva került ki. Leánya Ilona házassága Török Ambrussal mentette át a családi vagyont. ²⁸

 Az enyingi Török család udvari kapcsolatai

Török Ambrus dunántúli eredetű nemesi család sarja, aki Mátyás király uralkodása alatt emelkedett országos méltóságra. Kezdetben az Újlakiak, majd a Kanizsayak familiárisa, 1462-ben Mátyás király szolgálatába lépett ahol főképpen katonai, gazdasági és diplomáciai szolgálatokat is ellátott. Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány, 1468-ban Buda királyi udvarbírája mely feladatkörben a királyi udvartartás mellett az össze királyi uradalom igazgatását is elvégezte. Ezt követően Újlaki Miklóst szolgálta, mint bosnyák királyt. A jajcai vár udvarbírájaként egész Bosznia gazdasági igazgatását a budai mintájára szervezte meg. 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás király udvarába, aki szörényi bánná nevezte ki.

Második házassága Antimus János leányával, Ilonával az Antimusok uradalmát juttatta kezébe. Ő szerte meg a családnak nevet adó Enyinget is. Rangja jelentősen emelkedett mikor Mátyás királytól 1481-ben címeres levelet is kapott. Az oklevélben említést tesz fiáról, Imréről és a fiatalon elhunyt Benedekről. Török Ambrus házasságából három leánya is született: Lucia, Krisztina és Ilona, akiket rangos házasságokhoz is hozzásegített.

Mátyás király halála után kezdetben Habsburg Miksa oldalán állt, de annak kudarca után, II. Ulászló királynak esküdött hűséget. ²⁹

 Sziget várának birtokügyeinek tisztázását két 1473-74-ben kelt oklevélben követhetjük nyomon. 1473-ban Antimus János fia Miklós a szigeti várban, mezővárosban és a tartozékokban levő részét a boszniai káptalan előtt 8000 aranyforintért eladta sógorának Török Ambrusnak.

1474. november 8-án a nádor előtt Török Ambrus apósával megállapodásban rögzítette a kialakult helyzetet. Sziget vára és városa, 13 baranyai és 19 somogyi birtok és egyéb allódium Török Ambrusé lett, míg Antimus János élete végéig haszonélvezetre megkapta Ambrus Somogy vármegyei északkeleti részében lévő birtokait. ³⁰

Török Imre a Hunyadi család szolgálatában kezdte meg országos pályafutását. Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye főispánjának. Corvin János hűséges familiárisa maradt ura haláláig. A herceg egyik legfontosabb birtokának, Gyula várának várnagya. Corvin Jánost nagyobb kölcsönökkel segítette, de mivel ezek visszafizetése nem történt meg rendre a zálogba bírt javakat megkapta. Corvin halála 1504-ben bekövetkezett halála után 12000 forinttal maradt adósa Török Imrének, aki ezért Gyula várát lefoglalta. A tartozás rendezése után adta csak át az özvegynek 1507-ben. Ezenközben, mint Nándorfehérvár vicebánja, 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál a török felett. Jutalmul a király nándorfehérvári bánná nevezte ki.

1507-ben II. Ulászló király fiaival egyetemben báróvá emelte, így a család a főnemesség soraiba került, tagja lett a királyi tanácsnak.1514-ben részt vesz a parasztháború leverésében. 1515-ben Szapolyai János erdélyi vajda török elleni hadjáratában szerepel. 1518-ban az országgyűlésen tevékenykedik. 1503-ban II. Ulászló király adományából újabb birtokokkal gyarapodott Baranya és Somogy vármegyében. Jelentős birtokai közül Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagyobb jelentőséggel. Kétszer nősült, két fia közül a fiatalabbikra, Török Bálintra hagyta gazdag örökségét.³¹

Török Imre életútjából két Szigetvárhoz kapcsolódó részletet említenénk. 1487. január 25-én, Szigetváron kelt oklevélben szerepel első feleségével Parlaghy Krisztinával. ³²

1490-ben Corvin János pedig vesztett Csontmezei-csatája után hadaival Pécsre (és Szigetvárra) menekült, magával hozva a koronát és kincstár egy részét. ³³

Török Imrének azonban van egy letörölhetetlen szégyenfoltja. Súlyos vád: Thuróczy János krónikája őt teszi felelőssé Corvin-árvák haláláért. ³⁴

Török Bálint életútjából csak néhány, azonban a magyar történelemben sorsfordító eseményt emelnénk ki. 1521-ben Nándorfehérvár elvesztése miatt, mint címzetes bánt őt tette felelőssé a Mohács mezején összesereglett tábor. Innen menekülni kényszerült, de rövidesen visszanyeri az uralkodói kegyet. 1526-ban pedig a Mohácsi csatában II. Lajos király egyik testőrkapitánya, aki nem tudta megmenteni urát. Az ezt követő időszak pártos időszak egyik vezéralakja, érdekei szerint gyakori pártváltója, mígnem majd 1541-ben Buda alatt a törökök fogságába kerül, itt is halt meg 1550-ben, 47 éves korában. ³⁵

A Zrínyiek voltak az elsők, akik felléptek a család ellenében. Rávették Pemfflinger Katalint, hogy elhagyja Szigetet, mely ezután a király birtokába került. Ezt követően Zrínyi Miklós Csurgót is elfoglalta. Rövidesen a csaknem összes birtokából kiforgatott asszony fiaival Debrecenbe került, de férje kiszabadításáról nem mondott le annak haláláig. György barátot és Izabella királyné felkeresése után meg is kezdődtek a tárgyalások Rusztem nagyvezérrel. A törökök a szabadságért Török Bálint összes várát, közöttük Szigetet kérték. 1544-ben Török Bálint tett is ilyen nyilatkozatot, melyet a porta követe Ferdinánd királyhoz vitt, hogy elfogadja a szabadulás feltételeit. Az uralkodó, akinek nem állt érdekében Török Bálint szabadsága ezt visszautasította, hiszen ezekben a várakban már királyi katonaság állomásozott. Szigetvár pedig, melyhez éppen Zrínyi Miklós juttatta hozzá az egyik legjelentősebb végvára volt. 1547-ben a törökökkel kötött békeszerződésbe pedig belefoglalták, hogy Török Bálint várai közül azok, melyek Ferdinánd birtokában vannak, ott is maradnak.³⁶

Összefoglalva elmondható, hogy Sziget birtokosai a középkor századai alatt mindinkább jelentősebb szerepet töltöttek be az ország történetében és ez a magyar király udvarához való kapcsolattal jól jellemezhető. A fenti, írásos emlékezet alapján egyrészt bizonyítottnak vélem Sziget eredendően királyi birtoklását. Eldöntendő maradt továbbá, hogy a XIV. század előtt Gonás és Keddhely birtokokkal együtt milyen formában/ nevezet alatt létezhetett a terület. Erre a kérdésre azonban a választ nem csak az okiratok fogják szolgáltatni. A rendelkezésünkre álló régészeti adatok nagyban segíthetnek a homály eloszlatásában. Van továbbá egy a mostani tanulmányban nem említett fejezet is. Lázár-szigetének kérdésköre, mely meggyőződésem, hogy a régészeti adatokkal egybevetve, a mostani tanulmánnyal megvilágítva, egy új, az eddigi tudásunknál lényegesen jelentősebb alapjait teheti le Szigetvár születésének.      

2013. november.

Lebedy János

Bibliográfia:

ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus

BESSENYEI József: Enyingi Török Bálint okmánytára, Magyar Történelmi Társulat, Bp.1994.

BORSA Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai

CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp. 1894.)

GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987.

ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus Hungaricis – Magyarország története)

KISS Gergely: Középkori századok, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

KOSZTA László: A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei in: Baranyai Helytörténetírás 1989.

LEBEDY János: Váty és várai, Három Fia Bt. 2008.

REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye története,  in: Borovszky Samú:  Magyarország monográfiája – Somogy vármegye

SCHÖNHERR Gyula: Hunyadi Corvin János 1473-1504, Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1894.

SZERÉMI György: Magyarország romláséról, in: „Afelett sokszor harcolást töttek” – Források a Délvidék történetéhez, szerk.:Csorba Béla, Hatodik Síp Alapítvány, Bp., 1997.

VARGA Szabolcs: A vár és a mezőváros története 1526 és 1566 között, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

Jegyzetek:

1. GYÖRFFY: p.340.
2. DF 268212
3. GYÖRFFY; DL 91.
4. CSÁNKI II.: Somogy vármegye, birtokosok
5. BORSA: p.6.
6. BORSA: p.8.
7. GYÖRFFY; LEBEDY.
8. ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus cont. 3. kötet, 14.
9. KOSZTA
10. GYÖRFFY
11. BORSA: p.8.
12. DL 50274
13. BORSA: p.4.
14. BORSA: p. 6.
15. BORSA: p.17.
16. U.o.: p.12.
17. U.o.: p.13.
18. U.o.: p.16.
19. U.o.: p.10.
20. U.o.: p.19.
21. KISS: p.28. lábjegyzetben (Dl 87810; R.: ZsO II. 6651.)
22. KISS: p. 32.
23. BORSA: p.16-17.
24. BORSA: p. 18.
25. BORSA: p. 24.
26. U.o.: p. 29.
27. DL 17113
28. DL 88522
29. BESSENYEI
30. BORSA: p. 34.
31. BESSENYEI
32. U.o. az okmánytárban
33. SCHÖNHERR
34. SZERÉMI: p. 180-181.
35. BESSENYEI
36. U.o.