Sziget "vörös" toronypalotája (-XII.sz.)

"Vörös torony"

„Vörös torony”-

a szigeti lovagtorony történetiségének alapvetései

I. Régészeti kutatások és közzétett eredmények

1959-ben kezdődtek meg Szigetvár régészeti kutatásai Kováts Valéria régész vezetésével. Az ásatások fő célkitűzései között fontos helyet foglalt el a kirohanás helyének kutatása. Ennek során találták meg a jelenlegi vár ÉNY-i bástyájának udvarán a hajdani Belső-várat, vagy ahogyan régen nevezték – az Óvárat. A XIV. századra datált lovagvárról Kováts Valéria kivonatolva az alábbi megállapításokat tette:¹

 „A régészeti megfigyelések során bizonyítást nyert a torony, valamint a négyszögletes lovagvár építési idejének egymáshoz való viszonya. A tornyot építették rá a kis lovagvár északnyugati sarkánál előkerült alapfalakra, tehát ez bizonyítéka annak, hogy a négyszögletű vár korábbi, s a kerek torony egy későbbi építési időszak fennmaradt emléke.

„A keskeny lapos téglákból épített, alig 120 cm széles alapfalakat az ásatás tanúsága szerint nem a fal építésével egyidejűleg, hanem később egy-egy oldalfalhoz két-két támpillér csatlakozásával erősítették meg.”

„A várfal, valamint a torony téglái is bizonyítják a két időszakot: míg a támpilléres vár alapfalait lapos, keskeny, hosszú téglákból készítették, addig a toronyhoz felhasznált téglák más típust mutatnak, kisebbek, vastagabbak, zömökebbek. E kétfajta tégla különböző módon való alkalmazása is bizonyítéka az itt folyó más-más időkre utaló építési módnak. A várfalban a külső falsíknál találtunk ép téglát, s a belső résznél törmelékes, össze-vissza helyezett, egyenlőtlenül felrakott téglák kerültek elő, ellentétben a toronnyal, melynek az alapfalában ép, egymásmellé illeszkedő téglasorokat találtunk,mind a külső falsíknál,mind a torony belső falszakaszánál.”

„A források erről a kisméretű téglavárról nem szólnak. Sziget „első erősségéről” Istvánffy ír először, de ő már nem tud a lovagvárról, csak a toronyról,s ezt Szigeti Ozsvát nevével kapcsolja össze, akiről a XV. sz. elejéről már okleveles adatunk is van. Istvánffy a vár keletkezésére, kialakulására vonatkozó adatokat valószínűleg Szigetváron hallotta. A téglatornyot maga is látta, hallott róla, ismerte eredetét. A vizuális élmény ismeretanyagát nyilván befolyásolta. A lovagvárról már nem beszélt senki, azt lebontották, eltűnt, s a feledés homályába merült.”

„A kis téglavár minden kétséget kizáróan korábban épült, mint torony, ugyanis – mint ezt fen részleteztük, - ez utóbbi épült rá a vár alapfalára. A kis lovagvárat formája, építési módja, valamint a területén folytatott kutatás leletanyaga alapján a XIV. sz. végére helyezzük.”

A tanulmányban Kováts Valéria külön kitér arra, hogy Németh Béla azon állítását sikeresen megcáfolta, miszerint a várudvar közepén lévő, épületekkel beépített domb lehetett a belső-vár helye. Ennek északi oldalát átvágta egy kutatóárokkal, de sem alapfalakat, sem árok maradványait nem találta.

Összegezve a fentieket, a kutatás lovagvárat érintő részleteit, Kováts Valéria szerint, elmondható, hogy a kerek torony építése előtt már volt itt a XIV. század végén egy lovagvár, melyet téglából építettek, és amelynek alapfalaira épült rá a kerek torony.

Gere László 2004-2006 közötti ásatásairól közzétett tanulmányából kiderül, hogy előkerült egy ezidáig nem ismert toronyépület, melyet a belső árokba alapoztak, melynek kora a XV. század első harmadára tehető, továbbá egy híd tartópillére, mely az árok fölött vezetett keresztül.²

     Az utóbbi ásatásból napvilágra kerülő torony jól egyeztethető a kerek torony 1420 körüli építésének idejével, mely közkeletűen Antimus Ozsváthoz köthető. ³ 

II. Rejtélyes lovagvár

     „...A várat azért nevezik Szigetnek – latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra, azon a szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és hegyekből eredő, s itt állóvizet és mocsarat alkotó Alma patak hozott létre, egy kör alakú tornyot épített, s ezt Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki, azáltal, hogy a patak medrét kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s mentében hosszú földsáncot emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek. Végül Enyingi Török Bálint a helyet úgy megerősítette, hogy még János király is kiállotta.” – írja Istvánffy Miklós. ⁴

 1383-ban Szigeti Ferenc nevében fordul elő először: „de Zygeth”. 1391-ben először említik Sziget birtokát (Zygeth), majd birtokrészek, telkek említése is előfordul. 1449-ben pedig minden látszólagos előzmény nélkül már várról (castrum) és városról (civitas) van szó. ⁵

A régészeti kutatásban a XIV. század végére datált lovagvárral kapcsolatban vannak kérdéses részletek. 1. Várat akárki, csak a maga kezdeményezésére nem építhetett az országban. A XIV. században ez a király engedélyeztetési körébe tartozik.  2. A XIV. századi helyi birtokosoknak okiratos emlékei közül épületek, telkek birtoklásáról esik ugyan szó, de várról és városról először csak 1449-ben esik említés. 3. Eléggé példa nélküli ez a néhány évtized alatti ’de novo’ a semmiből történő felbukkanása a településnek. 4. A XIV. századi birtokosok közül többen a király közvetlen szolgálatában álló vitézek (királyi udvarnokok), de nincsenek abban az anyagi helyzetben, sem birtokaik nem olyan számosak, hogy az Antimusok esetében a XV. század előtt is komplex uradalomról lehetne szó annak központjában megerősített hellyel.⁶ 5. Az sem egy utolsó szempont, hogy egyetlen hivatalosan megjelent régészeti beszámoló sem említi az innen szórványként előkerült Árpád-kori (legkésőbb XIII. századi) leletanyagot.⁷

Az elképzelésünk a régészeti kutatások és azok megjelent eredményei, továbbá az oklevelekből kikövetkeztethető adatok alapján az, hogy a lovagvár, melyről nincs szó az írásos emlékekben, lehetséges hogy, egy olyan korban épült, mely megelőzi a XIV-XV. század fordulóján felemelkedő Antimus család itteni birtoklását.

III. ’Fundus curie’

Egy esetleges előzmény lehetőségét vizsgálva egy 1409-ben datált oklevélből értesülhetünk. A pécsi káptalan előtt Szigeti Antimus fia György mester fia: Ozsvát nevében is – a testvéréről, néhai Lancesről rászállt Szigetben levő házhelyet (fundus curie) tartozékaival együtt átadta 40 frt. Ráfizetéssel Szigeti Damján fia: Ferenc fia: Tamásnak, aki a maga és testvérei:Demeter és Milkós nevében is az ugyanott lévő a telekkel szemben egy másik, épületekkel ellátott telket adott cserébe. ⁸

A birtokcserébe tehát a néhai Lanceus udvarházának (!) helyét (fundus curie) említik. Kérdéses, hogy lehet-e ezt a „fundus curie”-t úgy értelmezni, hogy egy korábbi udvarház helyéről, vagy pedig mint fennálló épületről lehet szó. Másrészről hogy ez az udvarház kapcsolatba hozható-e a valamikori lovagvárral esetleg annak romjaival. Lanceust 1336-1377 között említik az okiratok utódaival kapcsolatban, de róla más közvetlenül nem derül ki. Kikövetkeztethető azonban, hogy a király udvarnoka, vitéze lehetett. ⁹

IV. A király birtoka

A király 1330-at megelőző, környékbeli birtoklásáról van tudomásunk. Ekkor Beke birtokigényét Gonás és Keddhely birtokokra 60 nemes tanú igazolja, melyek a királyi kondicionáriusok földjeinek visszavétele előtt is családja tulajdonát képezték. 1372-ben ez (és egy másik Hobolra vonatkozó 1238-as) oklevél alapján védték meg magukat a király itteni birtokigényével szemben.

Amennyiben 1236 körül történhetett IV. Béla király földvisszavétele, 1330-ig tehát a király birtoklása Gonás és Keddhely esetében bizonyítottnak tekinthető.

1217-ben Basal birtokot a Győr nemzetség egyik tagja, Endus megvásárolta. Az adásvételről szóló oklevél, melyet 1358-ban megerősítenek egy számunkra értékes határjárást is tartalmaz. Basal déli és keleti határában Márton fiai István és Benedek földjei is ott vannak. A minket érdeklő terület Márton fia Benedek földje jól egybevethető a csak XIV. századi oklevelekben előforduló Gonás és Keddhely birtokokkal. Tehát megállapítható, hogy 1330-ban az igazat vallották Beke és esküdttársai e birtokok tulajdonlását illetően.

A XII. században élő Morthunusról azonban az okiratok hallgatnak, csupán utódai nevéből tudunk róla, feltételezhető, hogy a fiai apjuk után örökölték birtokaikat, melyeket ő a királytól kaphatott. Ez a királyi birtokadomány nagy valószínűséggel leszűkíthető a XII-XIII. század fordulójára. A terület ezt megelőzően egy ekkoriban már felbomlóban lévő királyi birtok része.

 Ebből a birtokból hasítja ki 1070 körül Szent László király Medvész népeit a Pécsváradi apátság számára, továbbá a zselici kanászfalvakat a pannonhalmiaknak. A rangos, udvarhoz közeli Győr-nemzetség esetében, több korai birtoklására utaló jelenlétére következtethetünk a környezetben.

Feltételezzük, hogy a XIII. századot megelőzően egy nagyobb és egységesebb királyi birtokot találunk itt. Ennek egyik maradványa lehetett a tatárjárás után (1262) a pannonhalmaiknak adományozott ekkor Somogyvár földjének mondott Alma várföld. ¹⁰

Mivel az 1330-as oklevélben Gonásról és Keddhelyről esik csupán szó és nem Szigetről, így két lehetőséget lehet számításba venni. 1. Sziget nem része a fenti birtokoknak. 2. Gonás alatt értendő, abból később kiszakadó birtokrész (lásd alább a függelékben térképre vetített határjárást). Akármelyik állítás igaz a XIV. század előtt a király jelenléte bizonyítottnak tekinthető.

Az uralkodónak módjában állt itt várat építeni, de ennek valamilyen folytonosságot mutató nyomának lennie kellene. Egy lehetőség azonban itt is adódik. 1242-ben a tatárok pusztítják a vidéket. Pécs pusztulásáról tudunk, Váty és környéke pedig nemcsak a néphagyományban, de a jogfolytonosság megszakadásában is megőrizte a veszedelem emlékezetét.¹¹

A lovagvár ekkor pusztulhatott el, emlékezetével együtt fehér foltot hagyva az okleveles anyagok és birtokok között.    

V. Sziget neve

Személynév formájában 1383-ban találkozunk először Szigeti (de Zygeth) névvel, mint helynév 1391-ből ismeretes. Tegyük fel, hogy lehet valamilyen önálló előzménye a Sziget nevezetnek környékünkön. ¹²

1.Egy 1183-as környékbeli (Alma folyó melletti) birtokkérdést tárgyaló oklevél keltezésében szereplő „Insula” – szigetet jelent. Nem világos, hogy melyik ilyen nevű helyről van szó, esetleg a Duna valamelyik szigete is szóba kerülhet, de nem lehetetlen az sem, hogy a környékbeli birtokügylettel kapcsolatos oklevél esetleg a király itteni birtokán, Szigeten íródott.

2.Ugyanebbe a kérdéskörbe tartozik Szigeti István (Stephanus de Insula) kalocsai érsek, jeruzsálemi pátriárka neve is. Ha Sziget ekkor létezett, akkor e névadás forrása is lehet.

3. Van még egy lehetőség, amely szintén ide erősíthet: Lázár-szigetének lehetséges szigetvári lokalizációja.

VI. Alma - királyi birtok, rekonstrukciós kísérlet

1. Alma várbirtok, 1262.: - 1262-ben IV. Béla király Szigligetért cserébe több birtokot adományoz a Pannonhalmi apátságnak. E birtokok között, az apátság Szent László nevű faluja mellett van az adomány tárgyát képező Alma nevű Somogyvárhoz tartozó várföld („item terram Alma Castri Simigiensis sitam iuxta terri birtok am eiusdem Ecclesie Sancti Martini de villa Sacti Ladislai similiter in eisdem metis et terminis”). ¹³

2. 1183. évi oklevél: - A III. Béla korabeli oklevélben szerepel először az Alma, mint víznév. Az oklevél tárgyát képező Temes föld déli határa pedig „Teustachij Almanu” (talán Euszták Almája) falu mellett húzódik, mely nem képezi az adomány tárgyát. Mivel Temes föld korábban királyi adományként került Szák/Záh nembéli Nagylábú Pál birtokába Géza király idejében, aki magtalanul elhunyt, így az visszaszállt a királyra. ¹⁴

3. Alma – családnévben:- Borsa Iván tanulmánya szerint az Antimus család őseinek legrégebbi megnevezése Almai (de Alma), 1244 és 1323 között fordul elő. Az Almamelléki (de iuxta Alma, de Almamellék), latin alakban először 1313-ban fordul elő. Egy alkalommal 1411-ben előfordul az Almaszigeti (de Almazygeth) névalak. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a birtokról kapja a birtokos a nevet ebben az esetben is. A család első ismert tagjai Borsa szerint a patak két partján birtokosok (Boldogasszony, Gonás, Pata, Somogyfalva, Zsibót). ¹⁵

A vitatott kérdés az, hogy Gonásnak része volt-e Sziget, vagy teljesen külön állt?

1.Ha a mostani hivatalos álláspontot vesszük figyelembe, akkor 1354-től tudunk Gonásról, Szigetről pedig a 1383-ból (nemes nevéből).

2.Ellenkező esetben van egy királyi birtokunk, nevezzük feltételesen Almának. Ez magába foglalja Szigetet, mely kezdetben, vagy igen korán azonos lehet Lázár-szigetével.¹⁶

     Ahogy azt már említettük az Almai – „de Alma” név 1244-től, a Szigeti – „de Zygeth” pedig 1383-tól datálható az írott források alapján. Érdekes véletlennek tűnik, hogy a vizsgált család éppen a tatárjárás után kezdi használni az Almai nevet, amikor az országos birtokviszonyokban jelentős változások álltak be. Továbbá az is érdekes, hogy Nagy Lajos halála (1382) után használatos a Szigeti névalak a fenti formában. Lehet, hogy birtokosai az újonnan birtokukba került földekről nevezték magukat.

VII. Az Anthimuszok görög eredetéről

„… mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra…”- írja Istvánffy, aki leányági leszármazottja a családnak. A görög eredet kérdését sokan vitatták, lehet-e alapja ennek a családi hagyománynak?

A probléma a család elnevezésében rejlik. Az Antimus (Anthimus) név valóban görög eredetet sejtet, érdekes történelmi párhuzamokkal a IV. századtól. A görög eredettel vitába szállók többsége itt Antimusnál meg is áll, hiszen az őseit ismerjük, helyi nemesek voltak.¹⁷ A családfára tekintve azonban feltűnhet egy apró érdekesség. Második nemzedékenként az idegen csengésű nevek megsokasodnak. Ezek a nevek azonban nem kifejezetten görögösek, sokkal inkább dél-Itáliai normann eredetűeknek tűnnek. Normannok szolgáltak a bizánci udvari testőrségben, III. Béla királyunk ottléte alatt, mint cézár, neki is megjárhatott a híres varég gárda védelme. Nem lehetetlen, hogy vele érkezett Magyarországra hazatérésekor Morthunus, Alma nemeseinek őse. Kálmán király esetében is tudunk dél-itáliai normann betelepülésről. Ezeket a válaszokat érdekes módon kikövetkeztethetjük a krónikákból. Kézai a jövevény nemesekről szóló fejezetében többek között a szomszédos Pata XIII. századi birtokosaiként is ismert híres Rátót-nemzetség őseit úgy emlegeti, mint akik Itáliából érkeztek: „Ezek után jönnek be Olivér és Rátold Kálmán király idejében, Apuliából, Casertá-ból veszik eredetüket.” ¹⁸ III. Béláról pedig tudjuk, hogy görög urak kísértetében érkezett haza.¹⁹

 

VIII. Lovagtorony-lovagvár

A régészeti adatok azonban további válaszokat adhatnak. A kezdetben kb. 23x21 m-es némi szabálytalanságot mutató alaprajzú, közel négyzetes épület támpilléres, keskeny falai egy, akár 10 méteres falakkal rendelkező toronyszerű épület képét rajzolják ki. Alaprajzi sajátságai alapján az épület az uralkodói, de még inkább a nyugat-európai lovagi építkezésekhez hasonlítható. Nem hagyhatóak figyelmen kívül a hasonló ’tower’-szerű építmények sem. Ezek a toronypaloták normann mintára terjedtek el Anglia és Franciaország területén. Magyarországi viszonylatban említhető az esztergomi királyi vár XII. század második felére datált, belül osztott szabálytalan alaprajzú tornya, vagy a kőszegi 20x10m-es Óház toronyépítménye. ²⁰

Egy közeli feltáratlan, de a források és a helyszíni nyomok alapján ide közelíthető példa Szentlőrinc johannitákhoz köthető vára. A felszíni terepalakulatokból egy kb. 30x30 m-es  körülárkolt terület rajzolódik ki. Még egy XVI. századi forrás is ezt a várat „Szentlőrinc-tornyának” nevezi. ²¹

A szigeti lovagvárról tudjuk továbbá, hogy négyszögének nyugati és déli szárnya palotaszerű beépítéssel rendelkezett. Erről a palotáról a XVI. századi regestrumokban is szó esik.²²

A rekonstrukciós elképzelést a XV. századi kerektorony visszabontásával és a romok lehetőségeken belüli kiigazításával készítettük. A vörös téglafalak fölé faácsolatú, zsindellyel fedett, födémes védőfolyosót képzeltünk, mely alatt lőrések sora húzódhatott. A XIV. században már ilyenféle erődítmények védelmi szempontból elavultnak számítottak. 

Van még egy részlet, ami figyelmet érdemel: a török építésű bástyákban nagy százalékban találunk másodlagosan beépített kőanyagot. Ez jórészt vörös homokkő, de néhány faragott fehér mészkő is megfigyelhető. A belső várról szóló várleltári leírások esetében pedig kiderül,hogy annak egyik bástyája (északi) kőből épült. Ez a jellegzetes kőanyag ma is megfigyelhető az ÉNY-i nagy bástya belső oldalának aljában. Ha a kőanyag nagyobb részét a törökök hordták is össze a romokból, vagy a környékből, akkor is fennmarad az a kérdés, hogy ki építhette a XVI. századi leírásokban szereplő északi kőbástyát. 

A várépítés szempontjából nem lényegtelen az sem, hogy a lovagvár nem a jelenlegi vár területének, vélhetően az egykori sziget, legkiemelkedőbb részén épült, hanem annak ÉNY-i méterekkel alacsonyabban fekvő részén. Ennek feltételezhető oka a már korábban itt fennálló templomépületben találhat magyarázatra.²³

2013. november.

Lebedy János

 

IX. Függelék:

Basal határjárása 1217/1358

„…A birtok határa a pécsi káptalan oklevele szerint az Alma folyóban (rivus) kezdődik és egy kis völgyön át megy ad Ormam nyugat felé, majd innen észak felé egy úton és elér Szent Jakab földjéhez; innen keletnek megy egy folyóhoz, amelyet Kutusd-nak hívnak, és ezen a patakon nyugatnak halad és völgyön át felmegy egy határjelig, amely közös Bachev birtokkal; a völgyön át keletnek megy egy nagy útig, amelyet a császár útjának (via imperatoris) hívnak és ez keletnek megy egy határjelig, amely közös Szent Márton apátjának Rouazd nevű falujával (villa); majd az úton az Alma hídjához (ad pontem Alma), amelyet nagy hídnak (magnus pons) hívnak és az Alma folyón dél felé a Zoda prédium mellett és lejjebb Márton fia: néhai István földjéhez, innen Vagyus fia: Jakab volt földjéhez, majd innen a kezdő helyhez, ahol Márton fia: néhai Benedek földje van, s most utódaié és itt véget ér.”

Gonás és Keddhely birtokok határjárása1371

„…kiszálltak Beke fiainak a Baranya megyei Sybolth nevű birtokrészére, hogy azt - összehíván szokott módon a szomszédokat és a határosokat - elválasszák Gonas és Vasarosfalua, más néven Kedhel nevű birtokoktól, amelyektől fél mérföldre vagy kevesebbre fekszik. Derék férfiakkal a földet szemrevételezve fél ekényire mérték hat másik nemes részeivel együtt. Ezután Gonas és Kedhel birtokokra mentek, s ezeket - hasonlóképpen a szomszédok és a határosok jelenlétében - ahogy Wayghfeude, Zeyhanhaza, Hobay, Rakadath, Patafeulde, Kocosd és Zenthelsebeth nevű földek között feküdtek, Beke világos útmutatásai alapján 12 ekényire becsülték. Sumugfalua falut ezeknek a birtokoknak határai között Kedhel birtok közvetlen szomszédságában találták. E birtokon egy 40 éven belül épült fakápolnát találtak, s ahogy lelkiismeretes vizsgálattal megtudták, itt azelőtt semmiféle kápolna nem volt. Itt találtak egy egykerekű malmot az Alma folyónál igen száraz helyen, ahol Patafeulde szomszédságába jutottak, ahol Beke fiai tiltakozva azt vallották, hogy a Pata-i nemesektől sok jogtalanságot szenvedtek és ők újabban is földet foglaltak. Majd Hubay birtokhoz értek, amely Patafeulde, Ragadath, Kedhel és Zeyhanhaza, valamint Kerekbodughazun és Palfalua földek között fekszik, és azt - hasonlóképpen a szomszédok jelenlétében - Beke-fiainak nyilvános útmutatása szerint két és fél ekényire becsülték. Hubay birtok földjéből 25 holdat a király részére a nádori ítélet szerint kivetettek és azt a király ügyvédje: Simon mester részére iktatták.”

Bibliográfia:

ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus

BORSA Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai

BUZÁS Gergely: Uralkodói paloták a középkorban 3. in: Várak, kastélyok, templomok, 2006 okt., II. évf., 5. szám.

CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp. 1894.)

ERDEI Ferenc: A szigetvári vár helyreállítása

FELD István: 13. századi nemesi várak toronyépületei, Castrum Bene Hírlevél 2000.

GERE László: A szigetvári vár 2004. és 2006. évi ásatásának főbb eredményei, in: Műemlékvédelem 2007/ 1. 28-30.

GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987.

ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus Hungaricis – Magyarország története

KÉZAI Simon: Magyar krónika

KISS Gergely: Középkori századok, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

KOSZTA László: A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei in: Baranyai Helytörténetírás 1989.

KOVÁTS Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)

LEBEDY János: „Királyi Sziget” – kézirat, 2013., Szent Lázár szigete – kézirat, 2013., Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból – kézirat, 2013. 

LEBEDY János: Váty és várai, Három Fia Bt. 2008.

REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye története,  in: Borovszky Samú:  Magyarország monográfiája – Somogy vármegye

SZALAY József – BARÓTI Lajos: A magyar nemzet története, Bp, Lampel R. kiadása.

TÍMÁR György: Királyi Sziget, Pécs, 1989. 

VARGA Szabolcs: A vár és a mezőváros története 1526 és 1566 között, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

Jegyzetek:

1. KOVÁTS Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
2. GERE László: A szigetvári vár 2004. és 2006. évi ásatásának főbb eredményei, in: Műemlékvédelem 2007/ 1. 28-30.
3. BORSA Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai, KOVÁTS V.
4. ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus Hungaricis – Magyarország története
5. KISS Gergely: Középkori századok, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.  
6. BORSA I., LEBEDY János: „Királyi Sziget”.
7. Szigetvári múzeum gyűjteményében
8. KISS G..
9. BORSA I.
10. LEBEDY J.: „Királyi Sziget” tanulmányban részletesebben kifejtve.
11. GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987., LEBEDY J.: Váty és várai
12. BORSA I., KISS G..
13. ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus
14. GYÖRFFY GY., REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye története,  in: Borovszky Samú:  Magyarország monográfiája – Somogy vármegye
15.  BORSA I.
16. LEBEDY J.: Szent Lázár szigete
17. BORSA I., KOVÁTS V.
18. KÉZAI SIMON: Magyar krónika
19. SZALAY – BARÓTI: A magyar nemzet története
20. BUZÁS Gergely: Uralkodói paloták a középkorban 3. in: Várak, kastélyok, templomok, 2006 okt., II. évf., 5. szám. FELD István: 13. századi nemesi várak toronyépületei, Terei György szerk.: Castrum Bene Hírlevél 2000.)
21. TÍMÁR György: Királyi Sziget, Pécs, 1989. p.72.
22. ERDEI F., KOVÁTS V. helyszínrajza, TÍMÁR Gy.: Királyi Sziget, p.334.
23. LEBEDY J.: Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból – kézirat, 2013.       

Képek jegyzéke:

1. oldal: Ismeretlen német mester munkájának részlete Szigetvár váráról.

2. oldal: Lazarius –Tabula Hungariae részlete, középen „Zygeth”, a stilizált képen egy nagytorony látható.

4. oldal: Alma várbirtok – saját elképzelés szerint.

5. oldal: Kováts Valéria ásatási tervrajza alapján visszavetített rekonstrukciós elképzelésünk, továbbá térbeli rekonstrukciós kísérletünk.

6. oldal: Térképre szerkesztett okleveles határjárások- saját munka.

"Királyi Sziget"

„Királyi Sziget”

            A XVI. századi várregesztrumokban e név alatt említik az uralkodóra bízott fontos erősséget. A várban állott a királyi házban a tiszttartó (provisor) hivatala a vár elestéig. A kérdés, hogy volt-e bizonyítható előzménye a vár történetében a király itteni birtoklásának, személyes érdekeltsége tetten érhető-e a középkori oklevelekben?  A válasz, úgy vélem nem lényegtelen Szigetvár múltjának e jelenleg „fehér foltként” definiálható időszakában. Ebben a ködben fogalmazódtak meg a XV. században szinte példanélküli gyorsasággal, jelenlegi hivatalos tézisek szerint szinte a „semmiből” városunk alapjai. Az elmúlt évek kutatásai azonban olyan újabb kérdéseket vetettek fel, amelyek szükségessé tették a rendelkezésünkre álló ismeretek újbóli átvizsgálását és bizonyos esetekben azok átértékelését.

Sorba véve a kérdéseket, íme, csak néhány:

-         Alapíthatta a várost Szigeti István kalocsai érsek, Jeruzsálem pátriárkája?

-         Lehetett-e valóban itt Lázár-szigete?

-         Hová tűntek (a történelemírásból) a város török előtti keresztény építészeti emlékei?

-         Milyen kapcsolatai voltak a környéknek a Szentfölddel és a keresztes háborúkkal?

A teljesség igénye nélkül, hiszen számos kérdésünk van még, melyeket 1566 eseményeinek vitathatatlan világtörténelmi jelentősége tudatában naponta felteszünk magunknak. A kérdések aztán válaszokat, majd újabb kérdéseket szülnek. Így van ez minden kutatással. Ismeretekhez jutunk, melyek gazdagítják, árnyalják a múltról alkotott képünket. Olyan ez, mint „egy nagy kirakós-játék”. Minden egyes darab egy újabbhoz vezet el és miközben építjük elképzeléseink tornyát, azt vesszük észre, hogy szükséges, hogy jó alapon építkezzünk és jó alapanyagokból, mert az intuíciók könnyen tévútra vihetik az embert. Egy biztos, az igazságnál szebb és értékesebb nem lehet más, így ennek felderítése a legfőbb cél, melyet legfeljebb csak közelíthetünk.

Az alapkérdése tehát a jelenlegi írásunknak a királyi jelenlét kérdése. A középkori oklevelekből kitűnik, hogy az Árpád-házi uralkodók alatt a területen jelentős a király, illetve közvetlen környezetének birtoklása. A későbbi időben is a király személyéhez közelálló birtokosokkal találkozhatunk. Felmerült bennünk, hogy Szigetvár megszületése esetleg közvetve, vagy közvetlenül a király érdekeltsége lehetett. A későbbi történelem ezt igazolni látszik.

A jelenlegi vizsgálódás egyik célja, hogy elsősorban középkori okleveleink alapján ezt az idáig elhanyagolt történelmi kérdést, mármint a király, illetve a király környezetének jelenlétét végigkövessük Szigetvár korai történetében.

Oklevelek

Azokat az okleveleket vesszük itt sorba, melyek Szigetvár térségére vonatkoznak és belőlük a király birtokérdekeltségére lehet következtetni.

Egy közelebbről nem keltezett oklevélben, Szent László király (1077-1095) öt birtokot, 200 háznéppel, köztük Medvészt (Medwys) adományozta a pécsváradi apátságnak. Ekkor Medvész határai: „...Apakazhyda majd tovább Holtov (Haltó), Copurna (Coporna) halastavak, melyek körülveszik a birtok teljes földjét, majd visszatér a határ Haltóhoz.” Ezen felül a királyi adomány része volt a Haltón tartott csütörtök napi (!) vásár vámja is. Ez volt az első vásárhely messze a környéken. A helység története később, mint nemesek faluja végigkövethető a török világig. Neve máig fennmaradt dűlőnév formájában a város keleti határában. Györffy György szerint kb. 40 szolgáltató háznép eshetett ekkor a medvészi birtokadományba.¹ E népek mellett, mint az a későbbi oklevelekből kiderül, mások a király vátyi ispánsághoz tartozó íjászai voltak.

1430-ban még Zsigmond idejében is néhány helyi nemes királyi jogokba való medvészi beiktatásáról esik itt szó.²

1217-ből ismerjük Basal határjárását, mely több szempontból is egyik jelentős okleveles forrásunk. Elsősorban az uralkodó személyéhez közel álló Győr nemzetség első itteni birtoklási emléke az oklevél, másfelől a határjárás során egyrészt Szent Jakab földjét (később Apáti) is megemlítik, mely a nemzetség saját alapítású Zselic-Szentjakab-i apátságának lehetett birtoka, másrészt a Szent Márton (pannonhalmi) apátság itteni Ravaszd nevű faluját is felsorolja határosként. Az 1358-as ismételt határjárás ugyanezeket az állapotokat megerősíti.³

Röviden összegezve az eddigieket már három, a bencés rend érdekeltségébe tartozó adományról is tudunk, melyek megelőzik a XIII. századot, ezek közül kettő nyílván uralkodói adományozás tárgya, egy pedig a királyhoz közeli Győr nemzetséggel hozható kapcsolatba.

A vizsgált vidékünktől kissé északabbra a Zselicben Szent László király tíz kanászfalut adományozott a Pannonhalmi apátságnak 30 háznéppel és 300 sertéssel. Az apátság XIII. századi birtokszámbavétele során itt már 300 háznépről esik szó.⁴ A fentiek alapján megengedhetőnek vélem azt állítani, hogy a környékben határozottan királyi szolgáltató településeket találhatunk. Medvészről, bár csak elnevezésére támaszkodhatunk királyi vadászokra (is) következtethetünk. Haltó esetében, mely nem képezte az adomány tárgyát pedig pákászok/halászok jelenlétére lehet következtetni.

1238-ban 3 ekényi (1 ekényi föld – kb.100 hold) hoboli földjüket védik meg Morthunus fiai István, Benedek, Márton és Jand a vátyi várjobbágyok ellenében. A IV. Béla elé kerülő eset érdekessége, hogy a király perdöntő bajvívást rendelt el, amitől a felek végül elállottak és egymással békésen megegyeztek.⁵

Benedekről, özvegye különös pártfogásba vételével kapcsolatban feltételezhető, hogy a királyi udvarban teljesített szolgálatot.⁶

Itt kell szót ejtenünk röviden a vátyi székely ispánságról, mely a tatárjárás pusztításáig állhatott fenn. A vátyi jobbágyok, íjászok, később nemesek több oklevélben is szerepelnek. IV. Béla egy keltezetlen (1245 körül) oklevélből megtudjuk, hogy korábbi birtokadományozásokat követően függésbe került székelyek felszabadíttattak ispánjuk elnyomása alól. Mivel a királyi rendeletnek megfelelően, korábban 100 fegyveressel tartoztak a király minden hadjáratában részt venni. De mivel a „szabadságban élt székelyek, minden háborúban hősiesen harcoltak, ezért abban a kiváltságban részesültek, hogy nem meghatározott számban, hanem egyenként tartoznak harcolni.” Ezzel a királyi szerviensek jogait kapták meg, közvetlenül a királyt tartoztak csak szolgálni. A vátyi népek lakta terület jórészt az Okor és az Alma vize közé esett a Zselic és az Ormán között.⁷

1262-ben IV. Béla király Alma várföldet és más birtokokat adományozott a pannonhalmi apátságnak Szigligetért cserébe. „…item terram Alma Castri Simigiensis sitam iuxta terram eiusdem Ecclesie Sancti Martini de villa Sacti Ladislai similiter in eisdem metis et terminis” .

A királyi adomány tárgya tehát ismét egy királyi birtoktestből kiszakított földdarab, mely az Alma vize környékén Szentlászlótól délre tehető.⁸

1277-ben zsibolti (Sybolch) Tamás fia János ispán birtokügyében jár el Kun László király személyesen. A határjárásban a király közvetlen környezetéhez tartozó birtokosok közül kiemelkedik az Osl nemzetségbeli Herbord mester baranyai ispán, IV. Béla király gyerekkori társa, fiának védelmezője, majd királyi főlovászmester, aki az adományozott földterület korábbi birtokosa volt, s melyet korábban a királytól kapott érdemeiért, de egyben egyik birtokhatárosa is volt az oklevélben körülhatárolt birtoknak.⁹

1278-ban Csák Máté az ország nádora (a későbbi kiskirály nagybátyja) Zsibóton keltez oklevelet. Károly Róbert király párthívei védelmében vezetett dunántúli hadjáratra alkalmából 1316. május 26-án jár Zsibóton, mint azt egy korabeli oklevél datálásából megtudhatjuk. A zsibóti táborállás célja a környékbeli ellenállás felszámolása volt.¹⁰

Lancret fia Beke és István 1330. február 23-án, hatvanadmagukkal (környékbeli nemesekkel) letett eskü révén visszaszerzik Nagymartoni Pál országbíró ítélete alapján Gonás és Kedhely nevű birtokaikat, Hobolt, a zsibóti birtokrészüket, amelyeket a királyi conditionarius-ok földjének visszavételekor vesztettek el (a tatárjárás előtt). ¹¹

Az oklevél jelentősége, hogy e szerint a XIII. század derekától 1330-ig ez a terület királyi birtok, illetve az e helyen fekvő Gonás és Keddhely birtokok eredeztetése ezzel az oklevéllel visszavezethető a XIII. század első harmadára. Feltételezhetjük e terület III. Béla - II. András királyok közötti időszakban történt eladományozását (vagy kisajátítását) udvarnokai számára. Keddhely vásáros hely lehetett, míg Gonás elnevezése a zselic királyi kanászfalvaival cseng össze.

1371-ből maradt fenn több oklevél is a király itteni birtokigényeiről. István fiainak Miklósnak és Jánosnak sikerült azonban az 1238-as és az 1330-as okleveleik felmutatásával birtokaikat megvédeniük.(Borsa p.8) A nádor végül a vizsgálatot követően Hobol területéből hasíttatott ki 25 hold földet a király részére, amit körül is határoltak.¹²

Röviden összegezve a fejezetet elmondható, hogy a fennmaradt okleveles anyag a területen a XIII. század előtti időszakban egy jelentősebb királyi birtokra (talán „Alma várbirtok”) enged következtetni, mely körül ott találjuk a szolgáltató népek falvait és a vátyi ispánság katonáskodó várjobbágyait is. Gonás és Keddhely neve mellett, viszonylag csak későn 1391-ben tűnik fel Sziget birtokának a neve bizonyossággal. Ezen oklevelek alapján azonban nem lehet cáfolni, sem megerősíteni korábbi fennállását. Problémás a helyzet Gonás birtokkal azonosítani, vagy annak részének tekinteni Szigetet. IV. Béla földvisszavételére utaló és a király itteni birtoklást megerősítő 1330-as oklevél azonban kétségtelenné teszi, hogy akár részese Gonásnak Sziget, akár csak szomszédosa, 1330-ig ez a városunk középső részeit lefedő terület az uralkodó birtokában áll.

Antimusok udvari kapcsolatai

Történetünk elején már ott találjuk a XIV. században országos rangra emelkedő középnemesi család tagjait. Borsa Iván alaposan összefoglalta a család történetét és generológiáját okleveles források alapján. A család története szorosan összefügg Sziget történetének kezdeti szakaszával, így nevesebb tagjaik és kapcsolatrendszerük az uralkodóval érdekes lehet számunkra.

A család a XIV. század közepétől használja a Szigeti nevet (de Zygeth), ennek első előfordulása 1383-ból ismeretes. Ekkor már bizonyosan itt település állott. 1411-ben pedig egyszer előfordul az Almaszigeti névalak is (de Almazygeth). ¹³

Borsa Iván –Wertner Mórra hivatkozva, cáfolja Németh Béla azon feltételezését, miszerint e család tagja lett volna Szigeti István kalocsai érsek, jeruzsálemi pátriárka. ¹⁴

Istvánffy Miklós görög eredetről szóló álláspontjával sem ért egyet, pedig ebben még lehet valami valóság, melyet a történetíró, hiszen saját családi felmenőiről lévén szó bizonyosan ismert.¹⁵

Azokat a nevesebb tagjait követjük most végig az Antimus-ok családjának, akik tárgykörünkbe illő kapcsolatokkal bírnak, illetve Sziget szempontjából jelentős személyiségek.

Lanceus (Beke fia) 1354-ben a király öccsének, István szlavón, horvát, dalmát herceg udvarában szolgál, mint annak udvari vitéze, adómentességet érdemelve ki  Kretin, Bresztóc és Chernech birtokaira. ¹⁶ 

Antimus (Beke másik fia), akiről közkeletűen a család neveztetik, a királyi udvar vitéze, 1347-ben vette feleségül Justina-t, Szécsényi Tamás erdélyi vajda rokonát, aki jegyajándékul Tapsony és Terebezd birtokokat adományozta az ifjú párnak. ¹⁷

Antimus fia György felesége pedig Györöki Deák Péter mester (királyi jegyző és a királyi gyűrűspecsét őrzője) leánya Margit lett (1381 körül). ¹⁸

1383. januárban Ferenc mester (Beke fia Damjánnak fia) Mária királynő előtt egyezett meg a pálosfalvai nemesekkel az Alma vize melletti Pálosfalva megosztásáról. ¹⁹

Antimus fia János kezdetben jutott a legtekintélyesebb rangba. Kezdetben Garai Miklós nádor familiárisa, mint segesdi alispánja tűnik fel. A segesdi királynéi uradalomban végezte közfeladatát mikor nem tudni milyen módon, de főbenjáró bűnbe keveredett, de 1393-ban királyi kegyelmet kapott. 1397-től szlavón vicebán, Zsigmond király udvari vitéze, 1404-ben a királyi kunok bírája, Garai alnádora 1419-ig. 1407-ben különös királyi kegyben részesült – azt a kiváltságot kapta, hogy személyét, utódait és familiárisait az uralkodó kivette mind a megyei, egyházi és világi bírák joghatósága alól, felettük csak a különös királyi jelenlét, a nádor, az országbíró és ezek helyettesei ítélkezhettek. Ezt az érdemet minden bizonnyal Zsigmond melletti fegyverfogásáért nyerte el. 1408-ban részt vett a király boszniai hadjáratában. ²⁰

1409-ben a pécsi káptalan előtt Szigeti Antimus fia: György mester – fia: Osvát nevében is – a testvéréről, néhai Lances-ről rászállt Szigetben levő házhelyet (fundus curie) tartozékaival együtt átadta 40 frt. Ráfizetéssel Szigeti Damján fia: Ferenc fia: Tamásnak, aki a maga és testvérei: Demeter és Miklós nevében is az ugyanott levő a telkekkel szemben egy másik, épületekkel ellátott telket adott cserébe. ²¹

Sziget birtok neve nagyobb bizonyossággal csak 1391-ben tűnik elénk. De váráról és városáról (castrum et civitas) csak 1449-ben történik írásos említés.²²    

„...A várat azért nevezik Szigetnek – latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra, azon a szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és hegyekből eredő, s itt állóvizet és mocsarat alkotó Alma patak hozott létre, egy kör alakú tornyot épített, s ezt Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki, azáltal, hogy a patak medrét kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s mentében hosszú földsáncot emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek. Végül Enyingi Török Bálint a helyet úgy megerősítette, hogy még János király is kiállotta.” – írja Istvánffy Miklós történetében.

Györgynek fia Ozsvát először 1394-ben tűnik fel az oklevelekben. Nagybátyjával Antimus János mesterrel, több közös ügyben is szerepelt gyarapítva a szigetvári uradalmat. Garai Miklós nádor familiárisa, mint annak bírságbehajtója említtetik.²³ Az ő idejében szerveződik meg a szigeti uradalom, és épül ki annak megerődített központja.

Ozsvát fia Miklós azonban Sziget, Vásárosfalu, Somogyfalu, Boldogassyonyfalva és mindkét Hobol birtokokon lévő részeit és a malomfalusi révben lévő részét, szigeti házhelyét minden tartozékukkal és haszonélvezetükkel 500 aranyforintért eladta unokatestvérének, Antimus fia János Miklós nevű fiának. ²⁴

Antimus fia János fia Miklós 1433-ban elkíséri Zsigmond királyt a római császárválasztásra. 1440-től Ulászló király szolgálatában, mint Újlaki Miklós familiárisa várakat ostromol (Pécsvárad, Márévár), megsebesül, költségeket vállal. ²⁵

Miklós fia László 1459-ben engedélyt kapott Mátyás királytól, hogy bármely megyében valamelyik birtokán várkastélyt vagy erősséget építsen fából, vagy kőből. A királyi kegyet, mely Szenyér várának megépítését eredményezte, Hunyadi János kormányzónak, a királynak és a koronának tett hűséges szolgálataival igazolták. ²⁶  

János másik fia, Miklós testvére János viszont miután Sziget része az osztozáskor neki jutott, zavaros birtokügyletekbe keveredett. 1461-ben Sziget uradalmát tartozékaival együtt elcserélte Garai Jóbnak - Somlyó nevű várával és annak tartozékaival. ²⁷

Azonban 1471-ben a tisztázatlan viszonyok miatt Garai visszacserélte a birtokokat, melyből Antimus János eladósodva került ki. Leánya Ilona házassága Török Ambrussal mentette át a családi vagyont. ²⁸

 Az enyingi Török család udvari kapcsolatai

Török Ambrus dunántúli eredetű nemesi család sarja, aki Mátyás király uralkodása alatt emelkedett országos méltóságra. Kezdetben az Újlakiak, majd a Kanizsayak familiárisa, 1462-ben Mátyás király szolgálatába lépett ahol főképpen katonai, gazdasági és diplomáciai szolgálatokat is ellátott. Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány, 1468-ban Buda királyi udvarbírája mely feladatkörben a királyi udvartartás mellett az össze királyi uradalom igazgatását is elvégezte. Ezt követően Újlaki Miklóst szolgálta, mint bosnyák királyt. A jajcai vár udvarbírájaként egész Bosznia gazdasági igazgatását a budai mintájára szervezte meg. 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás király udvarába, aki szörényi bánná nevezte ki.

Második házassága Antimus János leányával, Ilonával az Antimusok uradalmát juttatta kezébe. Ő szerte meg a családnak nevet adó Enyinget is. Rangja jelentősen emelkedett mikor Mátyás királytól 1481-ben címeres levelet is kapott. Az oklevélben említést tesz fiáról, Imréről és a fiatalon elhunyt Benedekről. Török Ambrus házasságából három leánya is született: Lucia, Krisztina és Ilona, akiket rangos házasságokhoz is hozzásegített.

Mátyás király halála után kezdetben Habsburg Miksa oldalán állt, de annak kudarca után, II. Ulászló királynak esküdött hűséget. ²⁹

 Sziget várának birtokügyeinek tisztázását két 1473-74-ben kelt oklevélben követhetjük nyomon. 1473-ban Antimus János fia Miklós a szigeti várban, mezővárosban és a tartozékokban levő részét a boszniai káptalan előtt 8000 aranyforintért eladta sógorának Török Ambrusnak.

1474. november 8-án a nádor előtt Török Ambrus apósával megállapodásban rögzítette a kialakult helyzetet. Sziget vára és városa, 13 baranyai és 19 somogyi birtok és egyéb allódium Török Ambrusé lett, míg Antimus János élete végéig haszonélvezetre megkapta Ambrus Somogy vármegyei északkeleti részében lévő birtokait. ³⁰

Török Imre a Hunyadi család szolgálatában kezdte meg országos pályafutását. Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye főispánjának. Corvin János hűséges familiárisa maradt ura haláláig. A herceg egyik legfontosabb birtokának, Gyula várának várnagya. Corvin Jánost nagyobb kölcsönökkel segítette, de mivel ezek visszafizetése nem történt meg rendre a zálogba bírt javakat megkapta. Corvin halála 1504-ben bekövetkezett halála után 12000 forinttal maradt adósa Török Imrének, aki ezért Gyula várát lefoglalta. A tartozás rendezése után adta csak át az özvegynek 1507-ben. Ezenközben, mint Nándorfehérvár vicebánja, 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál a török felett. Jutalmul a király nándorfehérvári bánná nevezte ki.

1507-ben II. Ulászló király fiaival egyetemben báróvá emelte, így a család a főnemesség soraiba került, tagja lett a királyi tanácsnak.1514-ben részt vesz a parasztháború leverésében. 1515-ben Szapolyai János erdélyi vajda török elleni hadjáratában szerepel. 1518-ban az országgyűlésen tevékenykedik. 1503-ban II. Ulászló király adományából újabb birtokokkal gyarapodott Baranya és Somogy vármegyében. Jelentős birtokai közül Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagyobb jelentőséggel. Kétszer nősült, két fia közül a fiatalabbikra, Török Bálintra hagyta gazdag örökségét.³¹

Török Imre életútjából két Szigetvárhoz kapcsolódó részletet említenénk. 1487. január 25-én, Szigetváron kelt oklevélben szerepel első feleségével Parlaghy Krisztinával. ³²

1490-ben Corvin János pedig vesztett Csontmezei-csatája után hadaival Pécsre (és Szigetvárra) menekült, magával hozva a koronát és kincstár egy részét. ³³

Török Imrének azonban van egy letörölhetetlen szégyenfoltja. Súlyos vád: Thuróczy János krónikája őt teszi felelőssé Corvin-árvák haláláért. ³⁴

Török Bálint életútjából csak néhány, azonban a magyar történelemben sorsfordító eseményt emelnénk ki. 1521-ben Nándorfehérvár elvesztése miatt, mint címzetes bánt őt tette felelőssé a Mohács mezején összesereglett tábor. Innen menekülni kényszerült, de rövidesen visszanyeri az uralkodói kegyet. 1526-ban pedig a Mohácsi csatában II. Lajos király egyik testőrkapitánya, aki nem tudta megmenteni urát. Az ezt követő időszak pártos időszak egyik vezéralakja, érdekei szerint gyakori pártváltója, mígnem majd 1541-ben Buda alatt a törökök fogságába kerül, itt is halt meg 1550-ben, 47 éves korában. ³⁵

A Zrínyiek voltak az elsők, akik felléptek a család ellenében. Rávették Pemfflinger Katalint, hogy elhagyja Szigetet, mely ezután a király birtokába került. Ezt követően Zrínyi Miklós Csurgót is elfoglalta. Rövidesen a csaknem összes birtokából kiforgatott asszony fiaival Debrecenbe került, de férje kiszabadításáról nem mondott le annak haláláig. György barátot és Izabella királyné felkeresése után meg is kezdődtek a tárgyalások Rusztem nagyvezérrel. A törökök a szabadságért Török Bálint összes várát, közöttük Szigetet kérték. 1544-ben Török Bálint tett is ilyen nyilatkozatot, melyet a porta követe Ferdinánd királyhoz vitt, hogy elfogadja a szabadulás feltételeit. Az uralkodó, akinek nem állt érdekében Török Bálint szabadsága ezt visszautasította, hiszen ezekben a várakban már királyi katonaság állomásozott. Szigetvár pedig, melyhez éppen Zrínyi Miklós juttatta hozzá az egyik legjelentősebb végvára volt. 1547-ben a törökökkel kötött békeszerződésbe pedig belefoglalták, hogy Török Bálint várai közül azok, melyek Ferdinánd birtokában vannak, ott is maradnak.³⁶

Összefoglalva elmondható, hogy Sziget birtokosai a középkor századai alatt mindinkább jelentősebb szerepet töltöttek be az ország történetében és ez a magyar király udvarához való kapcsolattal jól jellemezhető. A fenti, írásos emlékezet alapján egyrészt bizonyítottnak vélem Sziget eredendően királyi birtoklását. Eldöntendő maradt továbbá, hogy a XIV. század előtt Gonás és Keddhely birtokokkal együtt milyen formában/ nevezet alatt létezhetett a terület. Erre a kérdésre azonban a választ nem csak az okiratok fogják szolgáltatni. A rendelkezésünkre álló régészeti adatok nagyban segíthetnek a homály eloszlatásában. Van továbbá egy a mostani tanulmányban nem említett fejezet is. Lázár-szigetének kérdésköre, mely meggyőződésem, hogy a régészeti adatokkal egybevetve, a mostani tanulmánnyal megvilágítva, egy új, az eddigi tudásunknál lényegesen jelentősebb alapjait teheti le Szigetvár születésének.      

2013. november.

Lebedy János

Bibliográfia:

ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus

BESSENYEI József: Enyingi Török Bálint okmánytára, Magyar Történelmi Társulat, Bp.1994.

BORSA Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai

CSÁNKI Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp. 1894.)

GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987.

ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus Hungaricis – Magyarország története)

KISS Gergely: Középkori századok, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

KOSZTA László: A pécsi székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei in: Baranyai Helytörténetírás 1989.

LEBEDY János: Váty és várai, Három Fia Bt. 2008.

REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye története,  in: Borovszky Samú:  Magyarország monográfiája – Somogy vármegye

SCHÖNHERR Gyula: Hunyadi Corvin János 1473-1504, Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1894.

SZERÉMI György: Magyarország romláséról, in: „Afelett sokszor harcolást töttek” – Források a Délvidék történetéhez, szerk.:Csorba Béla, Hatodik Síp Alapítvány, Bp., 1997.

VARGA Szabolcs: A vár és a mezőváros története 1526 és 1566 között, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.

Jegyzetek:

1. GYÖRFFY: p.340.
2. DF 268212
3. GYÖRFFY; DL 91.
4. CSÁNKI II.: Somogy vármegye, birtokosok
5. BORSA: p.6.
6. BORSA: p.8.
7. GYÖRFFY; LEBEDY.
8. ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus cont. 3. kötet, 14.
9. KOSZTA
10. GYÖRFFY
11. BORSA: p.8.
12. DL 50274
13. BORSA: p.4.
14. BORSA: p. 6.
15. BORSA: p.17.
16. U.o.: p.12.
17. U.o.: p.13.
18. U.o.: p.16.
19. U.o.: p.10.
20. U.o.: p.19.
21. KISS: p.28. lábjegyzetben (Dl 87810; R.: ZsO II. 6651.)
22. KISS: p. 32.
23. BORSA: p.16-17.
24. BORSA: p. 18.
25. BORSA: p. 24.
26. U.o.: p. 29.
27. DL 17113
28. DL 88522
29. BESSENYEI
30. BORSA: p. 34.
31. BESSENYEI
32. U.o. az okmánytárban
33. SCHÖNHERR
34. SZERÉMI: p. 180-181.
35. BESSENYEI
36. U.o.