Sziget "vörös" toronypalotája (-XII.sz.) |
Sámson küzdelme az oroszlánnal (Somogyvár)
2013. november 29., péntek
"Vörös torony"
„Vörös torony”-
a szigeti
lovagtorony történetiségének alapvetései
I. Régészeti kutatások és közzétett eredmények
1959-ben
kezdődtek meg Szigetvár régészeti kutatásai Kováts Valéria régész vezetésével.
Az ásatások fő célkitűzései között fontos helyet foglalt el a kirohanás
helyének kutatása. Ennek során találták meg a jelenlegi vár ÉNY-i bástyájának
udvarán a hajdani Belső-várat, vagy ahogyan régen nevezték – az Óvárat. A XIV.
századra datált lovagvárról Kováts Valéria kivonatolva az alábbi megállapításokat
tette:1
„A régészeti megfigyelések során bizonyítást
nyert a torony, valamint a négyszögletes lovagvár építési idejének egymáshoz
való viszonya. A tornyot építették rá a kis lovagvár északnyugati sarkánál
előkerült alapfalakra, tehát ez bizonyítéka annak, hogy a négyszögletű vár
korábbi, s a kerek torony egy későbbi építési időszak fennmaradt emléke.
„A keskeny
lapos téglákból épített, alig 120
cm széles alapfalakat az ásatás tanúsága szerint nem a
fal építésével egyidejűleg, hanem később egy-egy oldalfalhoz két-két támpillér
csatlakozásával erősítették meg.”
„A várfal,
valamint a torony téglái is bizonyítják a két időszakot: míg a támpilléres vár
alapfalait lapos, keskeny, hosszú téglákból készítették, addig a toronyhoz
felhasznált téglák más típust mutatnak, kisebbek, vastagabbak, zömökebbek. E
kétfajta tégla különböző módon való alkalmazása is bizonyítéka az itt folyó
más-más időkre utaló építési módnak. A várfalban a külső falsíknál találtunk ép
téglát, s a belső résznél törmelékes, össze-vissza helyezett, egyenlőtlenül
felrakott téglák kerültek elő, ellentétben a toronnyal, melynek az alapfalában
ép, egymásmellé illeszkedő téglasorokat találtunk,mind a külső falsíknál,mind a
torony belső falszakaszánál.”
„A források
erről a kisméretű téglavárról nem szólnak. Sziget „első erősségéről” Istvánffy
ír először, de ő már nem tud a lovagvárról, csak a toronyról,s ezt Szigeti
Ozsvát nevével kapcsolja össze, akiről a XV. sz. elejéről már okleveles adatunk
is van. Istvánffy a vár keletkezésére, kialakulására vonatkozó adatokat
valószínűleg Szigetváron hallotta. A téglatornyot maga is látta, hallott róla,
ismerte eredetét. A vizuális élmény ismeretanyagát nyilván befolyásolta. A
lovagvárról már nem beszélt senki, azt lebontották, eltűnt, s a feledés
homályába merült.”
„A kis
téglavár minden kétséget kizáróan korábban épült, mint torony, ugyanis – mint
ezt fen részleteztük, - ez utóbbi épült rá a vár alapfalára. A kis lovagvárat
formája, építési módja, valamint a területén folytatott kutatás leletanyaga
alapján a XIV. sz. végére helyezzük.”
A
tanulmányban Kováts Valéria külön kitér arra, hogy Németh Béla azon állítását
sikeresen megcáfolta, miszerint a várudvar közepén lévő, épületekkel beépített
domb lehetett a belső-vár helye. Ennek északi oldalát átvágta egy kutatóárokkal,
de sem alapfalakat, sem árok maradványait nem találta.
Összegezve a fentieket, a kutatás lovagvárat érintő részleteit, Kováts
Valéria szerint, elmondható, hogy a kerek torony építése előtt már volt itt a
XIV. század végén egy lovagvár, melyet téglából építettek, és amelynek
alapfalaira épült rá a kerek torony.
Gere László
2004-2006 közötti ásatásairól közzétett tanulmányából kiderül, hogy előkerült
egy ezidáig nem ismert toronyépület, melyet a belső árokba alapoztak, melynek
kora a XV. század első harmadára tehető, továbbá egy híd tartópillére, mely az
árok fölött vezetett keresztül.2
Az utóbbi ásatásból napvilágra kerülő
torony jól egyeztethető a kerek torony 1420 körüli építésének idejével, mely
közkeletűen Antimus Ozsváthoz köthető. 3
II. Rejtélyes lovagvár
„...A várat azért nevezik Szigetnek –
latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem
Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra, azon a
szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és hegyekből eredő, s itt állóvizet és
mocsarat alkotó Alma patak hozott létre, egy kör alakú tornyot épített, s ezt
Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki, azáltal, hogy a patak medrét
kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s mentében hosszú földsáncot
emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek. Végül Enyingi Török Bálint a
helyet úgy megerősítette, hogy még János király is kiállotta.” – írja Istvánffy Miklós. 4
1383-ban Szigeti Ferenc nevében fordul elő
először: „de Zygeth”. 1391-ben először említik Sziget birtokát (Zygeth), majd
birtokrészek, telkek említése is előfordul. 1449-ben pedig minden látszólagos
előzmény nélkül már várról (castrum) és városról (civitas) van szó. 5
A régészeti kutatásban a
XIV. század végére datált lovagvárral kapcsolatban vannak kérdéses részletek. 1.
Várat akárki, csak a maga kezdeményezésére nem építhetett az országban. A XIV.
században ez a király engedélyeztetési körébe tartozik. 2.
A XIV. századi helyi birtokosoknak okiratos emlékei
közül épületek, telkek birtoklásáról esik ugyan szó, de várról és városról
először csak 1449-ben esik említés. 3. Eléggé példa nélküli ez a néhány évtized
alatti ’de novo’ a semmiből történő felbukkanása a településnek. 4. A XIV. századi birtokosok
közül többen a király közvetlen szolgálatában álló vitézek (királyi
udvarnokok), de nincsenek abban az anyagi helyzetben, sem birtokaik nem olyan
számosak, hogy az Antimusok esetében a XV. század előtt is komplex uradalomról
lehetne szó annak központjában megerősített hellyel.6 5. Az sem egy utolsó szempont,
hogy egyetlen hivatalosan megjelent régészeti beszámoló sem említi az innen
szórványként előkerült Árpád-kori (legkésőbb XIII. századi) leletanyagot.7
Az
elképzelésünk a régészeti kutatások és azok megjelent eredményei, továbbá az
oklevelekből kikövetkeztethető adatok alapján az, hogy a lovagvár, melyről nincs
szó az írásos emlékekben, lehetséges hogy, egy olyan korban épült, mely
megelőzi a XIV-XV. század fordulóján felemelkedő Antimus család itteni
birtoklását.
III. ’Fundus curie’
Egy esetleges
előzmény lehetőségét vizsgálva egy 1409-ben datált oklevélből értesülhetünk. A pécsi káptalan előtt Szigeti Antimus fia
György mester fia: Ozsvát nevében is – a testvéréről, néhai Lancesről rászállt
Szigetben levő házhelyet (fundus curie) tartozékaival együtt átadta 40 frt.
Ráfizetéssel Szigeti Damján fia: Ferenc fia: Tamásnak, aki a maga és
testvérei:Demeter és Milkós nevében is az ugyanott lévő a telekkel szemben egy
másik, épületekkel ellátott telket adott cserébe. 8
A
birtokcserébe tehát a néhai Lanceus udvarházának (!) helyét (fundus curie)
említik. Kérdéses, hogy lehet-e ezt a „fundus curie”-t úgy értelmezni, hogy egy
korábbi udvarház helyéről, vagy pedig mint fennálló épületről lehet szó. Másrészről
hogy ez az udvarház kapcsolatba hozható-e a valamikori lovagvárral esetleg
annak romjaival. Lanceust 1336-1377 között említik az okiratok utódaival
kapcsolatban, de róla más közvetlenül nem derül ki. Kikövetkeztethető azonban,
hogy a király udvarnoka, vitéze lehetett. 9
IV. A király birtoka
A király 1330-at
megelőző, környékbeli birtoklásáról van tudomásunk. Ekkor Beke birtokigényét
Gonás és Keddhely birtokokra 60 nemes tanú igazolja, melyek a királyi
kondicionáriusok földjeinek visszavétele előtt is családja tulajdonát képezték.
1372-ben ez (és egy másik Hobolra vonatkozó 1238-as) oklevél alapján védték meg
magukat a király itteni birtokigényével szemben.
Amennyiben 1236
körül történhetett IV. Béla király földvisszavétele, 1330-ig tehát a király
birtoklása Gonás és Keddhely esetében bizonyítottnak tekinthető.
1217-ben Basal
birtokot a Győr nemzetség egyik tagja, Endus megvásárolta. Az adásvételről
szóló oklevél, melyet 1358-ban megerősítenek egy számunkra értékes határjárást
is tartalmaz. Basal déli és keleti határában Márton fiai István és Benedek
földjei is ott vannak. A minket érdeklő terület Márton fia Benedek földje jól
egybevethető a csak XIV. századi oklevelekben előforduló Gonás és Keddhely
birtokokkal. Tehát megállapítható, hogy 1330-ban az igazat vallották Beke és
esküdttársai e birtokok tulajdonlását illetően.
A XII. században
élő Morthunusról azonban az okiratok hallgatnak, csupán utódai nevéből tudunk
róla, feltételezhető, hogy a fiai apjuk után örökölték birtokaikat, melyeket ő
a királytól kaphatott. Ez a királyi birtokadomány nagy valószínűséggel
leszűkíthető a XII-XIII. század fordulójára. A terület ezt megelőzően egy
ekkoriban már felbomlóban lévő királyi birtok része.
Ebből a birtokból hasítja ki 1070 körül Szent
László király Medvész népeit a Pécsváradi apátság számára, továbbá a zselici
kanászfalvakat a pannonhalmiaknak. A rangos, udvarhoz közeli Győr-nemzetség
esetében, több korai birtoklására utaló jelenlétére következtethetünk a
környezetben.
Feltételezzük,
hogy a XIII. századot megelőzően egy nagyobb és egységesebb királyi birtokot találunk
itt. Ennek egyik maradványa lehetett a tatárjárás után (1262) a pannonhalmaiknak
adományozott ekkor Somogyvár földjének mondott Alma várföld. 10
Mivel az
1330-as oklevélben Gonásról és Keddhelyről esik csupán szó és nem Szigetről,
így két lehetőséget lehet számításba venni. 1. Sziget nem része a fenti birtokoknak.
2. Gonás alatt értendő, abból később kiszakadó birtokrész (lásd alább a
függelékben térképre vetített határjárást). Akármelyik állítás igaz a XIV.
század előtt a király jelenléte bizonyítottnak tekinthető.
Az uralkodónak
módjában állt itt várat építeni, de ennek valamilyen folytonosságot mutató
nyomának lennie kellene. Egy lehetőség azonban itt is adódik. 1242-ben a
tatárok pusztítják a vidéket. Pécs pusztulásáról tudunk, Váty és környéke pedig
nemcsak a néphagyományban, de a jogfolytonosság megszakadásában is megőrizte a
veszedelem emlékezetét.11
A lovagvár
ekkor pusztulhatott el, emlékezetével együtt fehér foltot hagyva az okleveles anyagok
és birtokok között.
V. Sziget neve
Személynév
formájában 1383-ban találkozunk először Szigeti (de Zygeth) névvel, mint
helynév 1391-ből ismeretes. Tegyük fel, hogy lehet valamilyen önálló előzménye
a Sziget nevezetnek környékünkön. 12
1.Egy 1183-as környékbeli
(Alma folyó melletti) birtokkérdést tárgyaló oklevél keltezésében szereplő
„Insula” – szigetet jelent. Nem világos, hogy melyik ilyen nevű helyről van
szó, esetleg a Duna valamelyik szigete is szóba kerülhet, de nem lehetetlen az
sem, hogy a környékbeli birtokügylettel kapcsolatos oklevél esetleg a király
itteni birtokán, Szigeten íródott.
2.Ugyanebbe a
kérdéskörbe tartozik Szigeti István (Stephanus de Insula) kalocsai érsek,
jeruzsálemi pátriárka neve is. Ha Sziget ekkor létezett, akkor e névadás
forrása is lehet.
3. Van még egy
lehetőség, amely szintén ide erősíthet: Lázár-szigetének lehetséges szigetvári
lokalizációja.
VI. Alma - királyi birtok, rekonstrukciós kísérlet
1. Alma várbirtok, 1262.:
- 1262-ben IV. Béla király Szigligetért cserébe több birtokot adományoz a
Pannonhalmi apátságnak. E birtokok között, az apátság Szent László nevű faluja
mellett van az adomány tárgyát
képező Alma nevű Somogyvárhoz tartozó várföld („item terram Alma Castri Simigiensis sitam iuxta terri birtok am eiusdem
Ecclesie Sancti Martini de villa Sacti Ladislai similiter in eisdem metis et
terminis”). 13
2. 1183. évi
oklevél: - A III. Béla korabeli oklevélben szerepel először az Alma, mint
víznév. Az oklevél tárgyát képező Temes föld déli határa pedig „Teustachij
Almanu” (talán Euszták Almája) falu mellett húzódik, mely nem képezi az adomány
tárgyát. Mivel Temes föld korábban királyi adományként került Szák/Záh nembéli
Nagylábú Pál birtokába Géza király idejében, aki magtalanul elhunyt, így az
visszaszállt a királyra. 14
3. Alma –
családnévben:- Borsa Iván tanulmánya szerint az Antimus család őseinek
legrégebbi megnevezése Almai (de Alma), 1244 és 1323 között fordul elő. Az
Almamelléki (de iuxta Alma, de Almamellék), latin alakban először 1313-ban
fordul elő. Egy alkalommal 1411-ben előfordul az Almaszigeti (de Almazygeth)
névalak. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a birtokról kapja a birtokos a
nevet ebben az esetben is. A család első ismert tagjai Borsa szerint a patak
két partján birtokosok (Boldogasszony, Gonás, Pata, Somogyfalva, Zsibót). 15
A vitatott
kérdés az, hogy Gonásnak része volt-e Sziget, vagy teljesen külön állt?
1.Ha a mostani hivatalos
álláspontot vesszük figyelembe, akkor 1354-től tudunk Gonásról, Szigetről pedig
a 1383-ból (nemes nevéből).
2.Ellenkező esetben van egy
királyi birtokunk, nevezzük feltételesen Almának. Ez magába foglalja Szigetet,
mely kezdetben, vagy igen korán azonos lehet Lázár-szigetével.16
Ahogy
azt már említettük az Almai – „de Alma” név 1244-től, a Szigeti – „de Zygeth”
pedig 1383-tól datálható az írott források alapján. Érdekes véletlennek tűnik,
hogy a vizsgált család éppen a tatárjárás után kezdi használni az Almai nevet,
amikor az országos birtokviszonyokban jelentős változások álltak be. Továbbá az
is érdekes, hogy Nagy Lajos halála (1382) után használatos a Szigeti névalak a
fenti formában. Lehet, hogy birtokosai az újonnan birtokukba került földekről
nevezték magukat.
VII. Az Anthimuszok görög eredetéről
„… mert
őseink emlékezete szerint az elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei,
mint mondják Görögországból jöttek Magyarországra…”- írja Istvánffy, aki leányági leszármazottja a családnak. A görög
eredet kérdését sokan vitatták, lehet-e alapja ennek a családi hagyománynak?
A probléma a család
elnevezésében rejlik. Az Antimus (Anthimus) név valóban görög eredetet sejtet,
érdekes történelmi párhuzamokkal a IV. századtól. A görög eredettel vitába
szállók többsége itt Antimusnál meg is áll, hiszen az őseit ismerjük, helyi
nemesek voltak.17 A családfára tekintve azonban feltűnhet egy apró
érdekesség. Második nemzedékenként az idegen csengésű nevek megsokasodnak. Ezek
a nevek azonban nem kifejezetten görögösek, sokkal inkább dél-Itáliai normann
eredetűeknek tűnnek. Normannok szolgáltak a bizánci udvari testőrségben, III.
Béla királyunk ottléte alatt, mint cézár, neki is megjárhatott a híres varég
gárda védelme. Nem lehetetlen, hogy vele érkezett Magyarországra hazatérésekor Morthunus,
Alma nemeseinek őse. Kálmán király esetében is tudunk dél-itáliai normann
betelepülésről. Ezeket a válaszokat érdekes módon kikövetkeztethetjük a
krónikákból. Kézai a jövevény nemesekről szóló fejezetében többek között a
szomszédos Pata XIII. századi birtokosaiként is ismert híres Rátót-nemzetség
őseit úgy emlegeti, mint akik Itáliából érkeztek: „Ezek után jönnek be Olivér és Rátold Kálmán király idejében, Apuliából,
Casertá-ból veszik eredetüket.” 18 III. Béláról pedig tudjuk, hogy görög urak kísértetében érkezett haza.19
VIII. Lovagtorony-lovagvár
A régészeti
adatok azonban további válaszokat adhatnak. A kezdetben kb. 23x21 m-es némi
szabálytalanságot mutató alaprajzú, közel négyzetes épület támpilléres, keskeny
falai egy, akár 10 méteres falakkal rendelkező toronyszerű épület képét
rajzolják ki. Alaprajzi sajátságai alapján az épület az uralkodói, de még
inkább a nyugat-európai lovagi építkezésekhez hasonlítható. Nem hagyhatóak
figyelmen kívül a hasonló ’tower’-szerű építmények sem. Ezek a toronypaloták
normann mintára terjedtek el Anglia és Franciaország területén. Magyarországi
viszonylatban említhető az esztergomi királyi vár XII. század második felére datált,
belül osztott szabálytalan alaprajzú tornya, vagy a kőszegi 20x10m-es Óház
toronyépítménye. 20
Egy közeli
feltáratlan, de a források és a helyszíni nyomok alapján ide közelíthető példa
Szentlőrinc johannitákhoz köthető vára. A felszíni terepalakulatokból egy kb.
30x30 m-es körülárkolt terület
rajzolódik ki. Még egy XVI. századi forrás is ezt a várat
„Szentlőrinc-tornyának” nevezi. 21
A szigeti
lovagvárról tudjuk továbbá, hogy négyszögének nyugati és déli szárnya
palotaszerű beépítéssel rendelkezett. Erről a palotáról a XVI. századi
regestrumokban is szó esik.22
A
rekonstrukciós elképzelést a XV. századi kerektorony visszabontásával és a
romok lehetőségeken belüli kiigazításával készítettük. A vörös téglafalak fölé
faácsolatú, zsindellyel fedett, födémes védőfolyosót képzeltünk, mely alatt
lőrések sora húzódhatott. A XIV. században már ilyenféle erődítmények védelmi
szempontból elavultnak számítottak.
Van még egy
részlet, ami figyelmet érdemel: a török építésű bástyákban nagy százalékban
találunk másodlagosan beépített kőanyagot. Ez jórészt vörös homokkő, de néhány
faragott fehér mészkő is megfigyelhető. A belső várról szóló várleltári
leírások esetében pedig kiderül,hogy annak egyik bástyája (északi) kőből épült.
Ez a jellegzetes kőanyag ma is megfigyelhető az ÉNY-i nagy bástya belső
oldalának aljában. Ha a kőanyag nagyobb részét a törökök hordták is össze a
romokból, vagy a környékből, akkor is fennmarad az a kérdés, hogy ki építhette
a XVI. századi leírásokban szereplő északi kőbástyát.
A várépítés
szempontjából nem lényegtelen az sem, hogy a lovagvár nem a jelenlegi vár
területének, vélhetően az egykori sziget, legkiemelkedőbb részén épült, hanem
annak ÉNY-i méterekkel alacsonyabban fekvő részén. Ennek feltételezhető oka a
már korábban itt fennálló templomépületben találhat magyarázatra.23
2013. november.
Lebedy János
IX. Függelék:
Basal határjárása 1217/1358
„…A birtok határa a
pécsi káptalan oklevele szerint az Alma folyóban (rivus) kezdődik és egy kis
völgyön át megy ad Ormam nyugat felé, majd innen észak felé egy úton és elér
Szent Jakab földjéhez; innen keletnek megy egy folyóhoz, amelyet Kutusd-nak
hívnak, és ezen a patakon nyugatnak halad és völgyön át felmegy egy határjelig,
amely közös Bachev birtokkal; a völgyön át keletnek megy egy nagy útig, amelyet
a császár útjának (via imperatoris) hívnak és ez keletnek megy egy határjelig,
amely közös Szent Márton apátjának Rouazd nevű falujával (villa); majd az úton
az Alma hídjához (ad pontem Alma), amelyet nagy hídnak (magnus pons) hívnak és
az Alma folyón dél felé a Zoda prédium mellett és lejjebb Márton fia: néhai
István földjéhez, innen Vagyus fia: Jakab volt földjéhez, majd innen a kezdő
helyhez, ahol Márton fia: néhai Benedek földje van, s most utódaié és itt véget
ér.”
Gonás és Keddhely birtokok határjárása1371
„…kiszálltak Beke
fiainak a Baranya megyei Sybolth nevű birtokrészére, hogy azt - összehíván
szokott módon a szomszédokat és a határosokat - elválasszák Gonas és
Vasarosfalua, más néven Kedhel nevű birtokoktól, amelyektől fél mérföldre vagy
kevesebbre fekszik. Derék férfiakkal a földet szemrevételezve fél ekényire
mérték hat másik nemes részeivel együtt. Ezután Gonas és Kedhel birtokokra
mentek, s ezeket - hasonlóképpen a szomszédok és a határosok jelenlétében -
ahogy Wayghfeude, Zeyhanhaza, Hobay, Rakadath, Patafeulde, Kocosd és
Zenthelsebeth nevű földek között feküdtek, Beke világos útmutatásai alapján 12
ekényire becsülték. Sumugfalua falut ezeknek a birtokoknak határai között
Kedhel birtok közvetlen szomszédságában találták. E birtokon egy 40 éven belül
épült fakápolnát találtak, s ahogy lelkiismeretes vizsgálattal megtudták, itt
azelőtt semmiféle kápolna nem volt. Itt találtak egy egykerekű malmot az Alma
folyónál igen száraz helyen, ahol Patafeulde szomszédságába jutottak, ahol Beke
fiai tiltakozva azt vallották, hogy a Pata-i nemesektől sok jogtalanságot
szenvedtek és ők újabban is földet foglaltak. Majd Hubay birtokhoz értek, amely
Patafeulde, Ragadath, Kedhel és Zeyhanhaza, valamint Kerekbodughazun és
Palfalua földek között fekszik, és azt - hasonlóképpen a szomszédok
jelenlétében - Beke-fiainak nyilvános útmutatása szerint két és fél ekényire
becsülték. Hubay birtok földjéből 25 holdat a király részére a nádori ítélet
szerint kivetettek és azt a király ügyvédje: Simon mester részére iktatták.”
Bibliográfia:
ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex
Diplomaticus Arpadianus continuatus
BORSA Iván: Egy középnemesi
család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai
BUZÁS Gergely: Uralkodói paloták
a középkorban 3. in: Várak, kastélyok, templomok, 2006 okt., II. évf., 5. szám.
CSÁNKI
Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp. 1894.)
ERDEI
Ferenc: A szigetvári vár helyreállítása
FELD István: 13. századi nemesi
várak toronyépületei, Castrum Bene Hírlevél 2000.
GERE László: A szigetvári vár
2004. és 2006. évi ásatásának főbb eredményei, in: Műemlékvédelem 2007/ 1.
28-30.
GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország
történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987.
ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus
Hungaricis – Magyarország története
KÉZAI Simon: Magyar krónika
KISS Gergely: Középkori századok,
in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.
KOSZTA László: A pécsi
székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei in:
Baranyai Helytörténetírás 1989.
KOVÁTS Valéria: Sziget várának
kutatástörténetéhez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966)
(Pécs, 1967)
LEBEDY János:
„Királyi Sziget” – kézirat, 2013., Szent Lázár szigete – kézirat, 2013., Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép-
és újkorból – kézirat, 2013.
LEBEDY János: Váty és várai,
Három Fia Bt. 2008.
REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye
története, in: Borovszky Samú: Magyarország monográfiája – Somogy vármegye
SZALAY József – BARÓTI Lajos: A
magyar nemzet története, Bp, Lampel R. kiadása.
TÍMÁR György: Királyi Sziget,
Pécs, 1989.
VARGA Szabolcs: A vár és a
mezőváros története 1526 és 1566 között, in: Szigetvár története, Szigetvár
2006.
Jegyzetek:
- KOVÁTS Valéria: Sziget várának kutatástörténetéhez, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1966) (Pécs, 1967)
- GERE László: A szigetvári vár 2004. és 2006. évi ásatásának főbb eredményei, in: Műemlékvédelem 2007/ 1. 28-30.
- BORSA Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai, KOVÁTS V.
- ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus Hungaricis – Magyarország története
- KISS Gergely: Középkori századok, in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.
- BORSA I., LEBEDY János: „Királyi Sziget”.
- Szigetvári múzeum gyűjteményében
- KISS G..
- BORSA I.
- LEBEDY J.: „Királyi Sziget” tanulmányban részletesebben kifejtve.
- GYÖRFFY Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987., LEBEDY J.: Váty és várai
- BORSA I., KISS G..
- ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus
- GYÖRFFY GY., REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye története, in: Borovszky Samú: Magyarország monográfiája – Somogy vármegye
- BORSA I.
- LEBEDY J.: Szent Lázár szigete
- BORSA I., KOVÁTS V.
- KÉZAI SIMON: Magyar krónika
- SZALAY – BARÓTI: A magyar nemzet története
- BUZÁS Gergely: Uralkodói paloták a középkorban 3. in: Várak, kastélyok, templomok, 2006 okt., II. évf., 5. szám. FELD István: 13. századi nemesi várak toronyépületei, Terei György szerk.: Castrum Bene Hírlevél 2000.)
- TÍMÁR György: Királyi Sziget, Pécs, 1989. p.72.
- ERDEI F., KOVÁTS V. helyszínrajza, TÍMÁR Gy.: Királyi Sziget, p.334.
- LEBEDY J.: Szigetvár keresztény egyházi emlékei a közép- és újkorból – kézirat, 2013.
Képek jegyzéke:
1. oldal: Ismeretlen német mester munkájának részlete
Szigetvár váráról.
2. oldal: Lazarius –Tabula Hungariae részlete, középen
„Zygeth”, a stilizált képen egy nagytorony látható.
4. oldal: Alma várbirtok – saját elképzelés szerint.
5. oldal: Kováts Valéria ásatási tervrajza alapján
visszavetített rekonstrukciós elképzelésünk, továbbá térbeli rekonstrukciós
kísérletünk.
6. oldal: Térképre szerkesztett okleveles határjárások-
saját munka.
"Királyi Sziget"
„Királyi Sziget”
A
XVI. századi várregesztrumokban e név alatt említik az uralkodóra bízott fontos
erősséget. A várban állott a királyi házban a tiszttartó (provisor) hivatala a
vár elestéig. A kérdés, hogy volt-e bizonyítható előzménye a vár történetében a
király itteni birtoklásának, személyes érdekeltsége tetten érhető-e a középkori
oklevelekben? A válasz, úgy vélem nem
lényegtelen Szigetvár múltjának e jelenleg „fehér foltként” definiálható időszakában.
Ebben a ködben fogalmazódtak meg a XV. században szinte példanélküli
gyorsasággal, jelenlegi hivatalos tézisek szerint szinte a „semmiből” városunk
alapjai. Az elmúlt évek kutatásai azonban olyan újabb kérdéseket vetettek fel,
amelyek szükségessé tették a rendelkezésünkre álló ismeretek újbóli átvizsgálását
és bizonyos esetekben azok átértékelését.
Sorba
véve a kérdéseket, íme, csak néhány:
-
Alapíthatta a várost Szigeti István
kalocsai érsek, Jeruzsálem pátriárkája?
-
Lehetett-e valóban itt Lázár-szigete?
-
Hová tűntek (a történelemírásból) a város
török előtti keresztény építészeti emlékei?
-
Milyen kapcsolatai voltak a környéknek a
Szentfölddel és a keresztes háborúkkal?
A
teljesség igénye nélkül, hiszen számos kérdésünk van még, melyeket 1566
eseményeinek vitathatatlan világtörténelmi jelentősége tudatában naponta
felteszünk magunknak. A kérdések aztán válaszokat, majd újabb kérdéseket
szülnek. Így van ez minden kutatással. Ismeretekhez jutunk, melyek gazdagítják,
árnyalják a múltról alkotott képünket. Olyan ez, mint „egy nagy kirakós-játék”.
Minden egyes darab egy újabbhoz vezet el és miközben építjük elképzeléseink
tornyát, azt vesszük észre, hogy szükséges, hogy jó alapon építkezzünk és jó
alapanyagokból, mert az intuíciók könnyen tévútra vihetik az embert. Egy
biztos, az igazságnál szebb és értékesebb nem lehet más, így ennek felderítése
a legfőbb cél, melyet legfeljebb csak közelíthetünk.
Az
alapkérdése tehát a jelenlegi írásunknak a királyi jelenlét kérdése. A középkori
oklevelekből kitűnik, hogy az Árpád-házi uralkodók alatt a területen jelentős a
király, illetve közvetlen környezetének birtoklása. A későbbi időben is a
király személyéhez közelálló birtokosokkal találkozhatunk. Felmerült bennünk,
hogy Szigetvár megszületése esetleg közvetve, vagy közvetlenül a király
érdekeltsége lehetett. A későbbi történelem ezt igazolni látszik.
A jelenlegi
vizsgálódás egyik célja, hogy elsősorban középkori okleveleink alapján ezt az idáig
elhanyagolt történelmi kérdést, mármint a király, illetve a király
környezetének jelenlétét végigkövessük Szigetvár korai történetében.
Oklevelek
Azokat az
okleveleket vesszük itt sorba, melyek Szigetvár térségére vonatkoznak és
belőlük a király birtokérdekeltségére lehet következtetni.
Egy
közelebbről nem keltezett oklevélben,
Szent László király (1077-1095) öt birtokot, 200 háznéppel, köztük Medvészt
(Medwys) adományozta a pécsváradi apátságnak. Ekkor Medvész határai:
„...Apakazhyda majd tovább Holtov (Haltó), Copurna
(Coporna) halastavak, melyek körülveszik a birtok teljes földjét, majd
visszatér a határ Haltóhoz.” Ezen felül a királyi adomány része volt a
Haltón tartott csütörtök napi (!) vásár vámja is. Ez volt az első vásárhely
messze a környéken. A helység története később, mint nemesek faluja
végigkövethető a török világig. Neve máig fennmaradt dűlőnév formájában a város
keleti határában. Györffy György szerint kb. 40 szolgáltató háznép eshetett
ekkor a medvészi birtokadományba.1
E népek mellett, mint az a későbbi oklevelekből kiderül, mások a király vátyi
ispánsághoz tartozó íjászai voltak.
1430-ban még Zsigmond idejében is néhány
helyi nemes királyi jogokba való medvészi
beiktatásáról esik itt szó.2
1217-ből
ismerjük Basal határjárását, mely több szempontból is egyik jelentős okleveles
forrásunk. Elsősorban az uralkodó személyéhez közel álló Győr nemzetség első
itteni birtoklási emléke az oklevél, másfelől a határjárás során egyrészt Szent
Jakab földjét (később Apáti) is megemlítik, mely a nemzetség saját alapítású
Zselic-Szentjakab-i apátságának lehetett birtoka, másrészt a Szent Márton
(pannonhalmi) apátság itteni Ravaszd nevű faluját is felsorolja határosként. Az
1358-as ismételt határjárás ugyanezeket az állapotokat megerősíti.3
Röviden
összegezve az eddigieket már három, a bencés rend érdekeltségébe tartozó
adományról is tudunk, melyek megelőzik a XIII. századot, ezek közül kettő
nyílván uralkodói adományozás tárgya, egy pedig a királyhoz közeli Győr
nemzetséggel hozható kapcsolatba.
A vizsgált
vidékünktől kissé északabbra a Zselicben Szent László király tíz kanászfalut
adományozott a Pannonhalmi apátságnak 30 háznéppel és 300 sertéssel. Az apátság
XIII. századi birtokszámbavétele során itt már 300 háznépről esik szó.4
A fentiek alapján megengedhetőnek vélem azt állítani, hogy a környékben
határozottan királyi szolgáltató településeket találhatunk. Medvészről, bár
csak elnevezésére támaszkodhatunk királyi vadászokra (is) következtethetünk.
Haltó esetében, mely nem képezte az adomány tárgyát pedig pákászok/halászok
jelenlétére lehet következtetni.
1238-ban
3 ekényi (1 ekényi föld – kb.100 hold) hoboli földjüket védik meg Morthunus fiai István, Benedek, Márton és
Jand a vátyi várjobbágyok ellenében. A IV. Béla elé kerülő eset
érdekessége, hogy a király perdöntő bajvívást rendelt el, amitől a felek végül
elállottak és egymással békésen megegyeztek.5
Benedekről,
özvegye különös pártfogásba vételével kapcsolatban feltételezhető, hogy a királyi
udvarban teljesített szolgálatot.6
Itt kell szót
ejtenünk röviden a vátyi székely ispánságról, mely a tatárjárás pusztításáig
állhatott fenn. A vátyi jobbágyok, íjászok, később nemesek több oklevélben is
szerepelnek. IV. Béla egy keltezetlen (1245 körül) oklevélből megtudjuk, hogy
korábbi birtokadományozásokat követően függésbe került székelyek
felszabadíttattak ispánjuk elnyomása alól. Mivel a királyi rendeletnek
megfelelően, korábban 100 fegyveressel tartoztak a király minden hadjáratában
részt venni. De mivel a „szabadságban élt
székelyek, minden háborúban hősiesen harcoltak, ezért abban a kiváltságban
részesültek, hogy nem meghatározott számban, hanem egyenként tartoznak
harcolni.” Ezzel a királyi szerviensek jogait kapták meg, közvetlenül a
királyt tartoztak csak szolgálni. A vátyi népek lakta terület jórészt az Okor
és az Alma vize közé esett a Zselic és az Ormán között.7
1262-ben IV.
Béla király Alma várföldet és más birtokokat adományozott a pannonhalmi
apátságnak Szigligetért cserébe. „…item terram Alma Castri Simigiensis sitam
iuxta terram eiusdem Ecclesie Sancti Martini de villa Sacti Ladislai similiter
in eisdem metis et terminis” .
A királyi adomány tárgya tehát ismét egy
királyi birtoktestből kiszakított földdarab, mely az Alma vize környékén
Szentlászlótól délre tehető.8
1277-ben zsibolti (Sybolch) Tamás fia János ispán
birtokügyében jár el Kun László király személyesen. A határjárásban a király
közvetlen környezetéhez tartozó birtokosok közül kiemelkedik az Osl
nemzetségbeli Herbord mester baranyai ispán, IV. Béla király gyerekkori társa, fiának
védelmezője, majd királyi főlovászmester, aki az adományozott földterület
korábbi birtokosa volt, s melyet korábban a királytól kapott érdemeiért, de
egyben egyik birtokhatárosa is volt az oklevélben körülhatárolt birtoknak.9
1278-ban Csák Máté az ország nádora (a
későbbi kiskirály nagybátyja) Zsibóton keltez oklevelet. Károly Róbert király párthívei
védelmében vezetett dunántúli hadjáratra alkalmából 1316. május 26-án jár Zsibóton, mint azt egy korabeli
oklevél datálásából megtudhatjuk. A zsibóti táborállás célja a környékbeli
ellenállás felszámolása volt.10
Lancret fia Beke és István 1330. február
23-án, hatvanadmagukkal (környékbeli nemesekkel) letett eskü révén
visszaszerzik Nagymartoni Pál
országbíró ítélete alapján Gonás
és Kedhely nevű birtokaikat, Hobolt, a zsibóti birtokrészüket, amelyeket a királyi conditionarius-ok
földjének visszavételekor vesztettek el (a tatárjárás előtt). 11
Az
oklevél jelentősége, hogy e szerint a XIII. század derekától 1330-ig ez a
terület királyi birtok, illetve az e helyen fekvő Gonás és Keddhely birtokok
eredeztetése ezzel az oklevéllel visszavezethető a XIII. század első harmadára.
Feltételezhetjük e terület III. Béla - II. András királyok közötti időszakban
történt eladományozását (vagy kisajátítását) udvarnokai számára. Keddhely
vásáros hely lehetett, míg Gonás elnevezése a zselic királyi kanászfalvaival
cseng össze.
1371-ből maradt fenn több oklevél is a
király itteni birtokigényeiről. István fiainak Miklósnak és Jánosnak sikerült
azonban az 1238-as és az 1330-as okleveleik felmutatásával birtokaikat
megvédeniük.(Borsa p.8) A nádor végül a vizsgálatot követően Hobol területéből
hasíttatott ki 25 hold földet a király részére, amit körül is határoltak.12
Röviden összegezve a fejezetet
elmondható, hogy a fennmaradt okleveles anyag a területen a XIII. század előtti
időszakban egy jelentősebb királyi birtokra (talán „Alma várbirtok”) enged
következtetni, mely körül ott találjuk a szolgáltató népek falvait és a vátyi
ispánság katonáskodó várjobbágyait is. Gonás és Keddhely neve mellett,
viszonylag csak későn 1391-ben tűnik fel Sziget birtokának a neve
bizonyossággal. Ezen oklevelek alapján azonban nem lehet cáfolni, sem
megerősíteni korábbi fennállását. Problémás a helyzet Gonás birtokkal
azonosítani, vagy annak részének tekinteni Szigetet. IV. Béla
földvisszavételére utaló és a király itteni birtoklást megerősítő 1330-as oklevél
azonban kétségtelenné teszi, hogy akár részese Gonásnak Sziget, akár csak
szomszédosa, 1330-ig ez a városunk középső részeit lefedő terület az uralkodó
birtokában áll.
Antimusok udvari kapcsolatai
Történetünk elején már ott találjuk a
XIV. században országos rangra emelkedő középnemesi család tagjait. Borsa Iván
alaposan összefoglalta a család történetét és generológiáját okleveles források
alapján. A család története szorosan összefügg Sziget történetének kezdeti
szakaszával, így nevesebb tagjaik és kapcsolatrendszerük az uralkodóval érdekes
lehet számunkra.
A család a XIV. század közepétől
használja a Szigeti nevet (de Zygeth), ennek első előfordulása 1383-ból
ismeretes. Ekkor már bizonyosan itt település állott. 1411-ben pedig egyszer
előfordul az Almaszigeti névalak is (de Almazygeth). 13
Borsa Iván –Wertner Mórra hivatkozva,
cáfolja Németh Béla azon feltételezését, miszerint e család tagja lett volna
Szigeti István kalocsai érsek, jeruzsálemi pátriárka. 14
Istvánffy Miklós görög eredetről szóló
álláspontjával sem ért egyet, pedig ebben még lehet valami valóság, melyet a
történetíró, hiszen saját családi felmenőiről lévén szó bizonyosan ismert.15
Azokat a nevesebb tagjait követjük most
végig az Antimus-ok családjának, akik tárgykörünkbe illő kapcsolatokkal bírnak,
illetve Sziget szempontjából jelentős személyiségek.
Lanceus (Beke fia) 1354-ben a király
öccsének, István szlavón, horvát, dalmát herceg udvarában szolgál, mint annak
udvari vitéze, adómentességet érdemelve ki Kretin, Bresztóc és Chernech birtokaira. 16
Antimus (Beke másik fia), akiről
közkeletűen a család neveztetik, a királyi udvar vitéze, 1347-ben vette
feleségül Justina-t, Szécsényi Tamás erdélyi vajda rokonát, aki jegyajándékul
Tapsony és Terebezd birtokokat adományozta az ifjú párnak. 17
Antimus fia György felesége pedig Györöki
Deák Péter mester (királyi jegyző és a királyi gyűrűspecsét őrzője) leánya
Margit lett (1381 körül). 18
1383. januárban Ferenc mester (Beke fia
Damjánnak fia) Mária királynő előtt egyezett meg a pálosfalvai nemesekkel az
Alma vize melletti Pálosfalva megosztásáról. 19
Antimus fia János kezdetben jutott a
legtekintélyesebb rangba. Kezdetben Garai Miklós nádor familiárisa, mint segesdi
alispánja tűnik fel. A segesdi királynéi uradalomban végezte közfeladatát mikor
nem tudni milyen módon, de főbenjáró bűnbe keveredett, de 1393-ban királyi
kegyelmet kapott. 1397-től szlavón vicebán, Zsigmond király udvari vitéze,
1404-ben a királyi kunok bírája, Garai alnádora 1419-ig. 1407-ben különös
királyi kegyben részesült – azt a kiváltságot kapta, hogy személyét, utódait és
familiárisait az uralkodó kivette mind a megyei, egyházi és világi bírák
joghatósága alól, felettük csak a különös királyi jelenlét, a nádor, az
országbíró és ezek helyettesei ítélkezhettek. Ezt az érdemet minden bizonnyal
Zsigmond melletti fegyverfogásáért nyerte el. 1408-ban részt vett a király
boszniai hadjáratában. 20
1409-ben a
pécsi káptalan előtt Szigeti Antimus fia: György mester – fia: Osvát nevében is
– a testvéréről, néhai Lances-ről rászállt Szigetben levő házhelyet (fundus
curie) tartozékaival együtt átadta 40 frt. Ráfizetéssel Szigeti Damján fia:
Ferenc fia: Tamásnak, aki a maga és testvérei: Demeter és Miklós nevében is az
ugyanott levő a telkekkel szemben egy másik, épületekkel ellátott telket adott
cserébe. 21
Sziget birtok
neve nagyobb bizonyossággal csak 1391-ben tűnik elénk. De váráról és városáról
(castrum et civitas) csak 1449-ben történik írásos említés.22
„...A várat
azért nevezik Szigetnek – latinul Insula-, mert őseink emlékezete szerint az
elmúlt századokban Anthem Ozsvát, akinek ősei, mint mondják Görögországból
jöttek Magyarországra, azon a szigeten, amelyet a szomszédos erdőkből és
hegyekből eredő, s itt állóvizet és mocsarat alkotó Alma patak hozott létre,
egy kör alakú tornyot épített, s ezt Szigetnek nevezte; egy tavat képzett ki,
azáltal, hogy a patak medrét kitisztította, kiszélesítette és kimélyítette, s
mentében hosszú földsáncot emelt. Utódai több épületet és bástyát is emeltek.
Végül Enyingi Török Bálint a helyet úgy megerősítette, hogy még János király is
kiállotta.” – írja Istvánffy
Miklós történetében.
Györgynek fia Ozsvát először 1394-ben tűnik
fel az oklevelekben. Nagybátyjával Antimus János mesterrel, több közös ügyben
is szerepelt gyarapítva a szigetvári uradalmat. Garai Miklós nádor familiárisa,
mint annak bírságbehajtója említtetik.23 Az ő idejében szerveződik meg a szigeti
uradalom, és épül ki annak megerődített központja.
Ozsvát fia Miklós azonban Sziget,
Vásárosfalu, Somogyfalu, Boldogassyonyfalva és mindkét Hobol birtokokon lévő
részeit és a malomfalusi révben lévő részét, szigeti házhelyét minden
tartozékukkal és haszonélvezetükkel 500 aranyforintért eladta unokatestvérének,
Antimus fia János Miklós nevű fiának. 24
Antimus fia János fia Miklós 1433-ban
elkíséri Zsigmond királyt a római császárválasztásra. 1440-től Ulászló király
szolgálatában, mint Újlaki Miklós familiárisa várakat ostromol (Pécsvárad,
Márévár), megsebesül, költségeket vállal. 25
Miklós fia László 1459-ben engedélyt
kapott Mátyás királytól, hogy bármely megyében valamelyik birtokán várkastélyt
vagy erősséget építsen fából, vagy kőből. A királyi kegyet, mely Szenyér
várának megépítését eredményezte, Hunyadi János kormányzónak, a királynak és a
koronának tett hűséges szolgálataival igazolták. 26
János másik fia, Miklós testvére János
viszont miután Sziget része az osztozáskor neki jutott, zavaros
birtokügyletekbe keveredett. 1461-ben Sziget uradalmát tartozékaival együtt
elcserélte Garai Jóbnak - Somlyó nevű várával és annak tartozékaival. 27
Azonban 1471-ben a tisztázatlan
viszonyok miatt Garai visszacserélte a birtokokat, melyből Antimus János
eladósodva került ki. Leánya Ilona házassága Török Ambrussal mentette át a
családi vagyont. 28
Az
enyingi Török család udvari kapcsolatai
Török Ambrus dunántúli eredetű nemesi család sarja, aki
Mátyás király uralkodása alatt emelkedett országos méltóságra. Kezdetben az
Újlakiak, majd a Kanizsayak familiárisa, 1462-ben Mátyás király szolgálatába
lépett ahol főképpen katonai, gazdasági és diplomáciai szolgálatokat is
ellátott. Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány, 1468-ban Buda királyi
udvarbírája mely feladatkörben a királyi udvartartás mellett az össze királyi
uradalom igazgatását is elvégezte. Ezt követően Újlaki Miklóst szolgálta, mint
bosnyák királyt. A jajcai vár udvarbírájaként egész Bosznia gazdasági igazgatását
a budai mintájára szervezte meg. 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás király
udvarába, aki szörényi bánná nevezte ki.
Második házassága Antimus
János leányával, Ilonával az Antimusok uradalmát
juttatta kezébe. Ő szerte meg a családnak nevet adó Enyinget is. Rangja
jelentősen emelkedett mikor Mátyás királytól 1481-ben címeres levelet is
kapott. Az oklevélben említést tesz fiáról, Imréről és a fiatalon
elhunyt Benedekről. Török Ambrus házasságából három leánya is született: Lucia,
Krisztina és Ilona, akiket rangos házasságokhoz is hozzásegített.
Mátyás király halála után
kezdetben Habsburg Miksa oldalán állt, de annak kudarca után, II. Ulászló
királynak esküdött hűséget. 29
Sziget várának birtokügyeinek tisztázását két
1473-74-ben kelt oklevélben követhetjük nyomon. 1473-ban Antimus János fia
Miklós a szigeti várban, mezővárosban és a tartozékokban levő részét a boszniai
káptalan előtt 8000 aranyforintért eladta sógorának Török Ambrusnak.
1474. november 8-án a nádor
előtt Török Ambrus apósával megállapodásban rögzítette a kialakult helyzetet.
Sziget vára és városa, 13 baranyai és 19 somogyi birtok és egyéb allódium Török
Ambrusé lett, míg Antimus János élete végéig haszonélvezetre megkapta Ambrus
Somogy vármegyei északkeleti részében lévő birtokait. 30
Török Imre a Hunyadi család szolgálatában kezdte meg
országos pályafutását. Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye
főispánjának. Corvin János hűséges familiárisa maradt ura haláláig. A herceg
egyik legfontosabb birtokának, Gyula várának várnagya. Corvin Jánost nagyobb
kölcsönökkel segítette, de mivel ezek visszafizetése nem történt meg rendre a
zálogba bírt javakat megkapta. Corvin halála 1504-ben bekövetkezett halála után
12000 forinttal maradt adósa Török Imrének, aki ezért Gyula várát lefoglalta. A
tartozás rendezése után adta csak át az özvegynek 1507-ben. Ezenközben, mint Nándorfehérvár
vicebánja, 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál a
török felett. Jutalmul a király nándorfehérvári bánná nevezte ki.
1507-ben II. Ulászló király
fiaival egyetemben báróvá emelte, így a család a főnemesség soraiba került,
tagja lett a királyi tanácsnak.1514-ben részt vesz a parasztháború leverésében.
1515-ben Szapolyai János erdélyi vajda török elleni
hadjáratában szerepel. 1518-ban az országgyűlésen tevékenykedik. 1503-ban II. Ulászló király
adományából újabb birtokokkal gyarapodott Baranya és Somogy vármegyében.
Jelentős birtokai közül Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagyobb
jelentőséggel. Kétszer nősült, két fia közül a fiatalabbikra, Török Bálintra
hagyta gazdag örökségét.31
Török Imre életútjából két Szigetvárhoz kapcsolódó
részletet említenénk. 1487. január 25-én, Szigetváron kelt oklevélben szerepel
első feleségével Parlaghy Krisztinával. 32
1490-ben Corvin János pedig vesztett Csontmezei-csatája után
hadaival Pécsre (és Szigetvárra) menekült, magával hozva a koronát és kincstár
egy részét. 33
Török Imrének azonban van egy letörölhetetlen szégyenfoltja.
Súlyos vád: Thuróczy János krónikája őt teszi felelőssé Corvin-árvák haláláért.
34
Török Bálint életútjából csak néhány, azonban a magyar
történelemben sorsfordító eseményt emelnénk ki. 1521-ben Nándorfehérvár
elvesztése miatt, mint címzetes bánt őt tette felelőssé a Mohács mezején
összesereglett tábor. Innen menekülni kényszerült, de rövidesen visszanyeri az
uralkodói kegyet. 1526-ban pedig a Mohácsi csatában II. Lajos király egyik
testőrkapitánya, aki nem tudta megmenteni urát. Az ezt követő időszak pártos
időszak egyik vezéralakja, érdekei szerint gyakori pártváltója, mígnem majd 1541-ben
Buda alatt a törökök fogságába kerül, itt is halt meg 1550-ben, 47 éves
korában. 35
A Zrínyiek voltak az elsők, akik felléptek
a család ellenében. Rávették Pemfflinger Katalint, hogy elhagyja Szigetet, mely
ezután a király birtokába került. Ezt követően Zrínyi Miklós Csurgót is
elfoglalta. Rövidesen a csaknem összes birtokából kiforgatott asszony fiaival
Debrecenbe került, de férje kiszabadításáról nem mondott le annak haláláig.
György barátot és Izabella királyné felkeresése után meg is kezdődtek a
tárgyalások Rusztem nagyvezérrel. A törökök a szabadságért Török Bálint összes
várát, közöttük Szigetet kérték. 1544-ben Török Bálint tett is ilyen
nyilatkozatot, melyet a porta követe Ferdinánd királyhoz vitt, hogy elfogadja a
szabadulás feltételeit. Az uralkodó, akinek nem állt érdekében Török Bálint
szabadsága ezt visszautasította, hiszen ezekben a várakban már királyi
katonaság állomásozott. Szigetvár pedig, melyhez éppen Zrínyi Miklós juttatta
hozzá az egyik legjelentősebb végvára volt. 1547-ben a törökökkel kötött
békeszerződésbe pedig belefoglalták, hogy Török Bálint várai közül azok, melyek
Ferdinánd birtokában vannak, ott is maradnak.36
Összefoglalva elmondható, hogy Sziget
birtokosai a középkor századai alatt mindinkább jelentősebb szerepet töltöttek
be az ország történetében és ez a magyar király udvarához való kapcsolattal jól
jellemezhető. A fenti, írásos emlékezet alapján egyrészt bizonyítottnak vélem
Sziget eredendően királyi birtoklását. Eldöntendő maradt továbbá, hogy a XIV.
század előtt Gonás és Keddhely birtokokkal együtt milyen formában/ nevezet
alatt létezhetett a terület. Erre a kérdésre azonban a választ nem csak az
okiratok fogják szolgáltatni. A rendelkezésünkre álló régészeti adatok nagyban
segíthetnek a homály eloszlatásában. Van továbbá egy a mostani tanulmányban nem
említett fejezet is. Lázár-szigetének kérdésköre, mely meggyőződésem, hogy a
régészeti adatokkal egybevetve, a mostani tanulmánnyal megvilágítva, egy új, az
eddigi tudásunknál lényegesen jelentősebb alapjait teheti le Szigetvár
születésének.
2013. november.
Lebedy János
Bibliográfia:
ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex
Diplomaticus Arpadianus continuatus
BESSENYEI József: Enyingi Török
Bálint okmánytára, Magyar Történelmi Társulat, Bp.1994.
BORSA Iván: Egy középnemesi
család a középkori Somogyban – Az Antimus család, elődei és rokonai
CSÁNKI Dezső:
Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. (Bp. 1894.)
GYÖRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti
földrajza I., Akadémiai Kiadó, Bp. 1987.
ISTVÁNFFY Miklós: Historia rebus
Hungaricis – Magyarország története)
KISS Gergely: Középkori századok,
in: Szigetvár története, Szigetvár 2006.
KOSZTA László: A pécsi
székeskáptalan Árpád-kori hiteleshelyi tevékenységének kiadatlan oklevelei in:
Baranyai Helytörténetírás 1989.
LEBEDY János: Váty és várai,
Három Fia Bt. 2008.
REISZIG Ede dr.: Somogy vármegye
története, in: Borovszky Samú: Magyarország monográfiája – Somogy vármegye
SCHÖNHERR Gyula: Hunyadi Corvin János 1473-1504, Magyar
Történelmi Társulat, Bp., 1894.
SZERÉMI György: Magyarország romláséról, in: „Afelett
sokszor harcolást töttek” –
Források a Délvidék történetéhez, szerk.:Csorba Béla, Hatodik Síp Alapítvány,
Bp., 1997.
VARGA Szabolcs: A vár és a
mezőváros története 1526 és 1566 között, in: Szigetvár története, Szigetvár
2006.
Jegyzetek:
- GYÖRFFY: p.340.
- DF 268212
- GYÖRFFY; DL 91.
- CSÁNKI II.: Somogy vármegye, birtokosok
- BORSA: p.6.
- BORSA: p.8.
- GYÖRFFY; LEBEDY.
- ÁRPÁD-KORI új okmánytár - Codex Diplomaticus Arpadianus cont. 3. kötet, 14.
- KOSZTA
- GYÖRFFY
- BORSA: p.8.
- DL 50274
- BORSA: p.4.
- BORSA: p. 6.
- BORSA: p.17.
- U.o.: p.12.
- U.o.: p.13.
- U.o.: p.16.
- U.o.: p.10.
- U.o.: p.19.
- KISS: p.28. lábjegyzetben (Dl 87810; R.: ZsO II. 6651.)
- KISS: p. 32.
- BORSA: p.16-17.
- BORSA: p. 18.
- BORSA: p. 24.
- U.o.: p. 29.
- DL 17113
- DL 88522
- BESSENYEI
- BORSA: p. 34.
- BESSENYEI
- U.o. az okmánytárban
- SCHÖNHERR
- SZERÉMI: p. 180-181.
- BESSENYEI
- U.o.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)