Szent Anna tiszteletének emlékei Szigetváron

1738-ban a Canonica Visitatio a kaizsai kapun kívül található temetőben jegyez egy Szent Anna tiszteletére épült fakápolnát. (Gőzsy Zoltán: Szigetvár a XVIII. században, 136-137.o.)

A turbéki templom két Dorfmeister István által festett oltárképe közül az egyik Szent Annát ábrázolja. (Magyar Katolikus Lexikon)

A szigetvári országos vásárnapokat is többnyire a város védőszentjeinek ünnep- illetve búcsúnapjához igazították, így a június 13-án tartott országos vására volt a legjelentősebb a városnak, amelyet a ferencesek itteni központjának Páduai Szent Antal tiszteletére igazították. E vásárjogok közül a török idők után, I. Lipót 1700-ban még a Szent Pál (jan. 25) és a Szent Mihály (szept. 29) napi vásárokat szentesítette. Ezekhez társult további három országos vásárnap 1765-ben Mária Terézia kegyéből Szent György (ápr. 24), Keresztelő Szent János (jún. 24) és Szent Anna (júl. 26.) napjain, továbbá a vasárnapi hetivásár rendezési joga. (Gőzsy, 269.o.)

Középkori eredet lehetősége

Sziget mezővárosának hetipiaca a XV-XVI. században a szombati napra esett. (Kiss Gerely: Középkori századok, Szigetvár monográfia, 42.o.)

1371-ben tűnik fel az oklevelekben Kedhel és Gonas birtokon egy „40 éven belül épült fakápolna”, amely előtt az oklevél állítása szerint azon a helyen – „semmiféle korábbi kápolna nem állt”.

1447-ben Anthimus János birtokainak felsorolásakor szintén ott találjuk Gonáson a fakápolnát az oklevél birtokösszesítésében.

Ked(d)hel(y) vagy, ahogy a XIV. századi oklevelekben hozzáteszik Vásárosfalu, nyílván hetivásáros helysége a környéknek.

Szent László király XI. századi adományozó levelében Medvész határában Haltón a csütörtök napi vásár vámja is a pécsváradi apátságot illeti. – Ennek a Haltó birtokon lévő vásárnak az emlékét a XVII. században elnéptelenedő Csütörtökhely település őrizheti Becefa határában.

Tételezzük fel, hogy az Anjou-korban (véleményem szerint) királyi területnek számító Keddhely-Gonáson 1335 után épült kápolna védőszentje Szent Anna.

A magyar néphagyományban Szent Anna – a „Kedd asszonya”. A középkori magyar keresztény hagyományok, mint Szűz Mária édesanyját tartják számon. Kultusza a keresztes háborúk hatására a XIII-XIV. században terjedt el Európában, mikor az ébredező reneszánsz szellemiség újrafogalmazott Istenképe megalkotta a „szentatyafiság” eszméjét – írja Jankovics Marcell. (Jelkép-kalendárium 299-300.o.)

A nápolyi hadjáratokban résztvevő környékbeli királyi katonaság (Beke és fiai), az Anjouk itáliai városokkal kialakult politikai-diplomáciai kapcsolatai révén kapcsolatba kerültek az ébredező reneszánsz szellemiségével. Egyházi és világi méltóságok zarándokoltak el Itália tudományokban termékeny földjére, egyetemeire – és ez a kapcsolat termékenyebbnek bizonyult a kétes értékű katonai akcióknál. 1367-ben Nagy Lajos pécsi egyetem alapítása ékes bizonysága a Magyar Királyság kulturális törekvéseinek és műveltségének.  

Szent Anna patrocíniuma ennek megfelelően népszerű volt a középkorban és ilyen előzmények után a XVIII-XIX. sz.-ban is hazánkban. Jelenleg is van kultuszhelye Győrben, Egerben, Székesfehérváron, Debrecenben, Esztergomban, Makón és számos helyen még kisebbik és nagyobbik hazánkban.

Székesfehérvár egyetlen épen, eredeti állapotban fennmaradt középkori épülete az 1470-es években épült Szent Anna kápolna.  A kápolna mellett áll Ohmann Béla szobra, mely Kálmáncsehi Domonkost, Székesfehérvár reneszánsz kori történetének legkiemelkedőbb alakját, híres humanistát, kiváló diplomata tudóst ábrázolja.  A szobor a Székesegyházra tekint fel, melynek egykor őre volt, bal kezében a kápolna alapítólevelét tartja, jobbja a kápolna modelljén nyugszik, lába fekvő oroszlánon áll. A talapzaton püspöksüveges címerben oroszlán és hatágú csillag áll 1433-1503 évszámok között.

Kálmáncsehi Domonkos 1462-73 között a falakon kívüli Szent Miklós káptalan prépostja, majd 1474-1495 között székesfehérvári prépost volt. Később nagyváradi, erdélyi püspök, majd kalocsai érsek. Kitűnő diplomata hírében állott Mátyás, majd II. Ulászló külföldi küldöttségeiben. Mátyás temetésekor ő mondta a gyászmisét. A ravatalra helyezett címeres pajzsát jelenleg a Louvre őrzi. A székesegyházat a Szent Anna kápolnával gazdagította, emléktáblával jelölte meg Szent Imre  szülőházát. Címere által díszített könyvgyűjteménye számos kéziratos egyházi és humanista kötetet tartalmazott. (Székesfehérvár, Útikönyvek sorozat, Panoráma ) Nem tudjuk biztosan korábbi időhöz kötni a székesfehérvári kultuszt, de nem kizárható annak XIV. századi gyökere.

Antimus mester 1347-ben birtokszerzési oklevélben a Szentkozmadamjáni (de Zenthcosmadamian) földrajzi eredetű névalakot használja, mely néven a családtagok közül utoljára 1381-ben szerepel. (Borsa Iván: 4p.)

Tehát az Antimus család névhasználatában Nagy Lajos uralkodási ideje alatt (1342-82) találkozhatunk e névvel, illetve 1383-tól jelenik meg a Szigeti (de Zygeth) névalak. Érdekes továbbá az is, hogy a jelenleg Bükkösd határában álló Szentkozmadomján pusztán nincs birtoklástörténeti adatunk a család történetében. Viszont a székesfehérvári káptalan zselici két birtokközpontjából az egyik éppen Szentkozmadomjánon volt. Így a királyi papság kapcsolata a szigeti nemességgel (királyi vitézek, udvarnokok) egy újabb ponton is találkozik Szent Anna kapcsán.  

Lebedy János (utolsó módosítás: 2014. február 26.)